Hitmélyítő, csapatépítő hétvégén vett részt május 8–10. között kilenc feketegyarmati református fiatal Nemes Emil lelkipásztorral és családjával Tordán. A péntek reggeli indulást izgatott várakozás előzte meg. A kis csapat első állomása az európai uniós támogatásból nemrég felújított tordai sóbánya volt, amelyet 1690-ben nyitottak meg. A sóbányában 1932-ben állt le a munka, ma már turisztikai látnivaló és gyógyhely, ahol különböző sport- és szabadidős tevékenységekkel lehet eltölteni az időt: van asztaliteniszezésre, focizásra, golfozásra, tekézésre, biliárdozásra, sőt, még csónakázásra is lehetőség.
Este fáradtan érkeztünk a Tordai-hasadék lábánál levő szálláshelyünkre, az otthonos Mészkő turistaházba. Az esti áhítat a János 14,1–3-ból szólt: „Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
A fiatalok az igéből és annak magyarázatából megértették, hogy bármennyire is nyugtalanságban éljük a mindennapjainkat, ha hit által rá merjük bízni gondjainkat, félelmeinket Istenre, akkor nem kell aggódnunk, mert a Mindenható kimunkálja azt akarata szerint, ami a terve a mi életünkkel. Imánkat ifis énekkel erősítettük meg: „Csak benned, csak benned nyugszik meg szívem.”
A szombati nap fénypontja a hangulatjegyekkel való szórakozás mellett a Tordai-hasadék átszelése volt, amit a fiúk sikeresen véghez is vittek, és a lányok is csak az utolsó métereken fordultak vissza. A szombati áhítat a tálentumok példázatáról szólt. Isten igéje arra világított rá, hogy a Jóisten minket egytől egyig értékeseknek teremtett. Sokat fektetett belénk, de rajtunk is múlik, hogy hogyan sáfárkodunk tálentumainkkal. Istenre figyelő szívvel, az Ő akaratát kutatva kell felismerjük a bennünk rejlő nagy lehetőségeket, és így Isten segítségével azokká lehetünk, akiknek ő bennünket elképzelt. A tálentum ajándék Istentől, de felelősség is, hiszen majd számot kell adnunk róla. Nem az számít, ki mennyit kapott, hanem az, hogy ki hogyan bánik ezekkel Isten dicsőségére.
Vasárnap az ótordai református műemléktemplomban vettünk részt az istentiszteleten, ahol Nagy Albert, a gyülekezet lelkésze a Lukács 11,1 alapján hirdette Isten igéjét az imádság vasárnapján.
A tartalmas hétvége megerősítette a feketegyarmati fiatalokban az összetartozás érzését és hitéletüket is fellendítette. Soli Deo Gloria!
Nemes Emil lelkipásztor