Manapság egyre többet beszélünk a generációk közötti szakadékokról. Pedagógusok és lelkipásztorok gyakran számolnak be arról, hogy az úgynevezett „Z” generációval (a facebookon és interneten felnövő nemzedék) nem tudnak mit kezdeni. A családunkban, gyülekezetünkben elterjedő individualizmus láttán felmerül bennünk a következő kérdés: van-e értelme olyan keresztyén gyülekezetről beszélni, álmodni, ahol jelen van idős és fiatal egyaránt? Nyilván többször el is hangzik: „Egy keresztyén közösségben mindenkinek helye van”. A realitásban azonban az a szomorú kép tárul elénk, hogy bizony hiányoznak a fiatalok, a gyerekek.
Az elmúlt vasárnap a Szentleányfalvi Református Gyülekezet egy manapság ritka kegyelmi pillanatnak volt a részese. Az Arad-Mosóczy Református Gyülekezet kladovai táborozóhelye adott otthont a szentleányfalviak anyák-napi majálisának. Az egy hónappal ezelőtt meghirdetett alkalomra közel ötvenen jelentkeztek, ami szinte a gyülekezet felét teszi ki. Az alkalom megszervezésében és kivitelezésében sokan kivették a részüket. Több családot, idős és fiatal gyülekezeti tagot megmozgatott ez a nem mindennapi esemény. Vasárnap 9 órakor indult útnak a népes csapat. A helyszínen már íncsiklandó illatok várták az érkezőket, ugyanis néhányan már korán reggel előreindultak, hogy a bográcsost előkészítsék.
Az anyák-napi majális istentisztelettel kezdődött, melyen Vékony Zsolt József, a gyülekezet lelkipásztorra hirdette az igét a Jn. 19,25–27 alapján. Az édesanyák, gyermekek és az anyaszentegyház iránti felelősségre hívta fel a jelenlevők figyelmét. A golgotai kereszten szenvedő Krisztus utolsó perceiben édesanyját Jánosra, a szeretett tanítványra bízza, Jánost pedig Máriára. Mindez arra buzdít bennünket, hogy az élet nehézségei közepette se feledkezzünk meg édesanyánkról, szüleinkről, gyermekeinkről, unokáinkról és gyülekezetünkről. Az igehirdetés után a gyermekek szolgálata következett, amely által köszöntötték az édesanyákat. Mindenkit meghatott a gyermekek szavalatai és énekei. Szolgálatuk végén minden gyermek megölelte saját édesanyját. Ezután a felnőttek részéről is elhangzott egy pár bizonyságtétel vers és ének formájában. Az ünnepélyes pillanatokat követően szabadidő következett, amelyen a gyerekek és a szülők egy rövid túrára indultak a közeli erdőbe. A táborhelyen kötetlen beszélgetések alakultak ki. Rövid időn belül, Márton Zoltán gondnok úrnak köszönhetően, elkészült a mindenki által nagyon várt bográcsos. A bőséges ebédet követően közösségépítő és csoportdinamikai játékokra került sor, amelyet Vékony Zsolt és felesége, Dóra vezettek le. A játékokból, meglepő módon mindenki kivette a részét. A különböző játékok során mindenki feloldódott. Öröm volt látni, ahogyan idős és fiatal együtt játszik és jól érzik magukat. Az együttlét késő délutánig tartott. A résztvevők mosolygó arccal, jókedvűen távoztak a táborhelyről. Többen azt mondták: „Legalább egy fél évre kinevettük magunkat”. Isten iránti hálával mondhatjuk, hogy ezen alkalom közelebb hozta egymáshoz az embereket. A mai zavaros és bonyolult világunkban mégiscsak szükség van a gyülekezeti közösségre, amelyben csodákat élhetünk át. Az Istennel és az egymással való találkozás örömét semmi sem pótolhatja. Adja az élő és feltámadott Úr Jézus, hogy egyre inkább érvényes legyen a szentleányfalvi és minden gyülekezetre az ige szava: „Ezek pedig kitartóan részt vettek... a közösségben...” (Ap.Csel. 2,42).
Vékony Zsolt József