2017. március 10., péntek

Böjt, amelyet Isten kedvel

„Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.” 
Ézsaiás 58: 6–8.

Hála Istennek, hogy ebben az évben is megértük a húsvéti ünnepkört. Vége a farsangnak, a mulatságok és szórakozások idejének. Hamvazószerdával egy másik, lelkileg fontosabb, komolyabb időszakot kezdhettünk el, amit nagyböjtnek nevezünk. Ebben az időben, mely húsvétig tart, figyelmünket inkább Jézusra, Isten szenvedő Bárányára irányítjuk, aki elvette a világ bűneit, az enyémet, a tiedet és minden emberét. Meghalt értünk a kereszten, hogy drága vére által megváltson, és Isten szabad gyermekeivé tegyen. Ilyenkor önvizsgálatot, bűnbánatot tartunk, lélekben egyesülünk Jézussal, végigjárjuk a kereszt, a szenvedések, a fájdalmak útját, megállunk, imádkozunk, elmélkedünk életének egy-egy szakasza, állomása felett. Igyekszünk elszakadni a bűntől, és a világi bűnös dolgoktól. Vele együtt meghalunk, hogy Vele támadjunk fel egy új, egy krisztusibb, egy emberibb életre. Pál apostol erről így szól: Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz meghaltam, Vele fel is támadtam, így hát élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Krisztus bennem és én Őbenne. Ezt várja Isten, ez az Ő akarata. Nos, ezt az új életet, kínálja, és örömmel adja nekünk most is megváltó Urunk. Kell-e nekünk, kérjük, elfogadjuk, vagy maradunk a régiben?
Testvéreim, ehhez segít bennünket a böjt is. De mi a böjt, kérdezzük? Röviden, önmegtartóztatást jelent. Valamitől, valamiért távol maradunk, elszakítjuk magunkat a rossztól a gonosztól, valamit nem teszünk meg, amivel megszomorítanánk az Urat. Általában az ételre-italra gondolunk, de ennél többről van szó. Arról, ami elválaszt Istentől és egymástól, a bűnről, ami kizár bennünket az Ő világából is. A böjt áldott lehetőség arra, hogy ezekről elgondolkozzunk és tegyünk valamit magunkért, lelki üdvösségünkért. Böjtölünk, akik böjtölünk, hogy több időnk legyen az imádságra, az Ige olvasására, elmélkedésre, a közösségre, Jézus Krisztussal és általa az Atyával. Arra, hogy rendezzük az életünket Vele és egymással, amíg nem késő. A halál az ajtó előtt áll és ránk van vágyódása. Istentől kapott drága lehetőség a böjt, ha jól élünk vele. Ádám és Éva nem éltek jól vele. Ezért elveszítették a paradicsomot. A pusztában, a választott nép megvetette Isten parancsát. Komoly következményekkel járt ez számukra. Az engedetlenek, a zúgolódok nem mehettek be az Ígéret Földjére. Mind elvesztek engedetlenségük miatt. Mózes a hegyen 40 napig nem evett, nem ivott. Javára vált böjtje, mert Isten szerint cselekedett. Jézus a pusztában 40 nap és 40 éjjel böjtölt és imádkozott. Nem tudta becsapni a Sátán, sőt mindháromszor győzedelmeskedett felette! Saját tapasztalatomból mondom: a böjtnek az imádsággal, Isten igéjével összekapcsolva hatalmas ereje van: betegségben, gyászban, ilyen-olyan kísértések, testi és lelki próbák között egyaránt. Érdemes gyakorolni! Mindenki megtapasztalhatja általa Jézus gyógyító, szabadító, győzelemre vivő erejét.
Isten segítségével szeretnék segítséget is adni abban, hogy hogyan böjtöljünk. Van ennek egy külső és egy belső módja, cselekedete. Külsőleg a világi dolgoktól kell elvonnunk, megtartóztatnunk magunkat a böjt idején. Ilyenek a munka, az étel, az ital. Munkásnapunkat vasárnappá kell változtassa. A test sanyargatása által lelkünk jusson Isten közelségébe és közösségébe. Továbbá, a böjt idején oda kell figyelni az öltözetre, a külsőre, haj-szakáll viseletre. Vigyázzunk, hogy ezek ne tegyenek felfuvalkodottá. Maradjunk szelídek és alázatosak. A Szentírásban olvassuk, hogy akik böjtöltek ruháikat megszaggatták, port és hamut hintettek fejükre. A teljes megalázkodás és az Én feladásának jele volt ez. A böjt külső módjánál még megemlítem magunk, testünk mutogatását, a zabolátlan szórakozást, élvezeteket, világi nyerészkedést, a haszon hajhászását, kapzsiságot, a túl sok munkát és pihenést. Böjtölésünk idején ne tévesszük ezeket sem szem elől.
A böjt belső cselekedete a megtérés, újjászületés és az imádság. Mi a megtérés? Önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás, bocsánatkérés, a bűnbocsánat elfogadása és megköszönése. Ezután következik életünk megjobbítása, a hitben való megerősödés és az új életben való növekedés Isten dicsőségére és örömére. Ezt a környezetünkben élők is látni, tapasztalni fogják és étvágyat kapnak a követésre. A régiek elmúltak és íme újjá lett minden. Ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki szeretett és meghalt érettünk. Megemlítem a hálát, a hálás életet. Ami azt jelenti, hogy egész életem, beszédem, cselekedetem, életvitelem hála lesz Istennek. A legnagyobb böjt a szeretet. Jézus Krisztus vére tisztít meg minden bűneinktől, olvassuk az 1Jn. 1, 7–9-ben, de ez a vér csak úgy lesz hatásos, akkor fejti ki erejét, ha megvalljuk bűneinket, és ha őszintén gyermeki szívvel és teljes bizalommal bocsánatot kérünk. Ő hű és igaz, hogy megbocsásson és megtisztítson minden hamisságunktól. Áldjon meg és segítsen meg mindnyájunkat az Úr, hogy e nagyböjti kellemetes időben idáig elérkezzünk, Jézusunkkal célba érjünk, és eljussunk a végső győzelemre.

Áldott nagyböjtöt kívánok minden kedves Testvéremnek!  
Szeretettel, Józsa Ferencz lelkipásztor

2017. március 4., szombat

Helytörténeti vetélkedő a Reformáció 500. évfordulója jegyében

A Reformáció 500 éves ünnepét az Aradi Református Egyházmegye is méltóképpen kívánja megünnepelni. Ennek az ünnepségsorozatnak az első momentuma volt az az első helytörténeti, de egyben egyháztörténeti ifjúsági vetélkedő, melyet február utolsó szombatján rendeztünk meg Ágyán.
Maga az ötlet az egyházmegye missziói előadója, Tóbiás Tibor György, valamint Vékony Zsolt József, ifjúsági előadóban fogant meg, akik úgy tervezték, hogy a szórványegyházmegye fiataljait összefogva egy játékos vetélkedőn a szétszóródott fiatalokat egy kicsit megismertessék múltjukkal, azzal a hellyel, ahonnan származnak, valamint egy lelki többletet adva, olyan útra tereljék őket, melyen a gyökereknél maradva bontakoztassák ki a világunk megismerése felé kinyíló érdeklődésüket.
Az év elején meghirdetett egyháztörténeti vetélkedőre több mint ötven fiatal jelentkezett, akik párban csoportokat alkotva kellett összevessék tudásukat, az ez alkalomra kiadott ismeretanyagból. Három egyházközség története, valamint a Szeretet-himnusz a Szentírásból, és az egyházmegyénk térképe képezte az ismeretanyag tárgyát. 
Az ágyai Olosz Lajos iskola adott otthont a vetélkedőnek, mivel az ottani gyülekezeti terem kevésnek bizonyult a benevezett csapatok fogadására, illetve a vetélkedő lebonyolítására. Mire a versenyzők és az őket elkísérő lelkipásztorok megérkeztek, már minden készen állt a vendégek fogadására. Szendvicsekkel megrakott asztalok, kóla és csipsz, a szerényebbek számára víz és gyümölcsökkel teli tálcák, valamint kávé volt a versenyzők és kísérőik számára előkészítve.

A megérkezést és számbavételt követően a fiatalok csoportja lelkészeikkel valamint a szervezőkkel a legnagyobb osztályterembe vonultak, ahol a napot indító áhítatra került sor. Az egyházmegye ifjúsági előadója, Vékony Zsolt József szólt az ige által a fiatalokhoz, akiknek ismerősen hangozhatott az első Korintusi levél 13. része, hisz ez képezte a vetélkedő bibliai anyagát is. A szeretet-himnusz szavaival az igehirdető a szeretet szavával szólította meg a fiatalokat. Arra buzdította őket, hogy mindent, amit tesznek, szeretetből kell csinálni. A szeretet a meghatározója az emberi boldogságnak. A mindenkori embernek szeretnie kell azt is, ami az övé. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi a mienk. Az igehirdető szólt arról is, hogy minden versenyző azt a gyülekezetet képviseli, amelyből érkezett – tegyék ezt büszkén, de elsősorban szeretettel.
Az áhítatot lezáró ifjúsági énekek szintén arról szóltak, hogy a szeretettel mindent le lehet győzni.


A közösség előtt köszöntötte a fiatalokat Módi József, házigazda lelkipásztor, az egyházmegye esperese, majd Kiss Anikó, a vetélkedő helyszínét biztosító Olosz Lajos iskola igazgatónője, valamint Erdős Bálint, az Ágyát is magábafoglaló Nagyszintye polgármestere.
Rövid szünet után elkezdődött a helytörténeti vetélkedő is, melyet a fiatalok két osztályteremben egyszerre folytattak. A három írásbeli részből álló vetélkedő szüneteiben lehetőségük volt a fiataloknak a folyóson elhelyezett diákcsemegékből fogyasztani, valamint egymással is ismerkedni. Ez idő alatt a lelkészekből álló javítóbizottság osztályozta a beérkezett teszteket. Három Arad-megyei egyházközség, az Arad-Belváros-i, Erdőhegy-Kisjenő-i, valamint a Nagyzerind-i egyházközségek történetéből alapos ismereteket szereztek a vetélkedőn résztvevő fiatalok. Ezúton is köszönetet mondunk Lehoczky Attila tanár úrnak, hogy a tesztlapokat és a javítókulcsot összeállította számunkra.

Hisszük, hogy a sok évszámon és neveken keresztül, melyek a vetélkedő anyagát képezték, követendő életpéldát kaptak a fiatalok, valamint azt is megérthették, hogy sem a hely, ahol életünk kibontakozik, sem az idő, amely nem mindig alkalmas, nem lehet akadály Isten szeretetének megélésére és kimutatására, a Neki való szolgálatra.
A vetélkedő második része, a vaktérkép valamint a villámkérdések képezték a találkozó legszórakoztatóbb részét. Itt már nemcsak a tudásra, de az ügyességre, sőt néha még a szerencsére is szükség volt. A vaktérkép próbatételénél a fiatalok egy bejegyzések nélküli térképen kellett megmutassák, hogy Egyházmegyénk gyülekezetei nagyjából hol találhatóak. A villámkérdések helyes válaszainak pontszámait pedig a sorra kerülő fiatalok dobókockával határozták meg. 
Így jött össze a vetélkedő végeredménye is. Az írásbeli tesztek pontszámait a vaktérképen, illetve a villámkérdések pontszámaival összeadva alakult ki a sorrend. Első helyezett az Arad-Belvárosi gyülekezet leánycsapata, a második az Arad-Belvárosi fiúcsapat, a harmadik pedig az Ágya-i csapat lett. Ők ajándékcsomagokat kaptak a szervezőktől, de minden résztvevő számára biztosítottak egy-egy erre az alkalomra készített golyóstollat és kulcstartót.
Ennek a vetélkedőnek azonban nincsenek vesztesei, mindenki nyert! Nemcsak ismeretet, vagy helyezést, hanem barátokat és életképet. Megláthattuk, hogy elődeink nyomdokán haladva hogyan juthatunk előbbre ebben a modern világban is.

A kiértékelést követően minden csapat emléklapot kapott. Ezt követően pedig közösen fogyasztottuk el a jóízű ebédet, melyet az ágyai egyházközség főgondnoka, Erdős Sándor készített.

Végezetül hadd álljon e beszámoló végén egy gondolat, mely a kezdőáhítatban hangzott el, megszívlelendőleg a fiatalok előtt: Pál apostol nagyon találóan fogalmaz a Szeretet-himnuszban, amikor a dicsekvő, és nagy teljesítményeket felmutató korintusiaknak elmondja, hogy mindaz amit tesznek, amit elérnek, mind dicséretes dolog, azonban ha az emberi cselekvést nem a szeretet mozgatja, akkor semmit nem ér az egész.
Adja az Isten, hogy minden emberi cselekvést és gondolatot az Isten szeretete irányítson!

2017. február 16., csütörtök

Egyetemes imahét – 2017: Szívet szorongató szeretet

„Krisztus szeretete szorongat minket.”
2 Kor. 5, 14–20

Kedves testvéreim, Istenünk kegyelméből újból az imahetek idejét éljük. Vannak gyülekezetek, ahol már megtartották, vannak, ahol ezután tartják. A cél, mint mindig, ugyanaz: együtt lenni az Ige közösségében, imádkozni a Krisztusban hívők egységéért szerte az egész világon. Hála Istennek, ma már alig van olyan gyülekezet, amelyben ne tartanák meg. Nagyon áldásos alkalmak ezek a hívők számára. Érdemes megtartani, és élni az Istentől kapott lehetőségekkel, drága ajándékaival.
Az idei imahét talán egy kicsit nagyobb hangsúlyt kapott/kap mint eddig, mivel a reformáció születésének félévezredik, azaz 500. évfordulóján tartjuk (1517–2017). És mert a reformáció német földön indult el illett, hogy a programot német testvéreink állítsák össze. Témája a kiengesztelődés, a megbékélés szolgálata, Krisztus szeretetétől szorongatott szívvel. Aki benne volt és van, az tudja igazán mit jelent, hogy fáj a szív a másik emberért, szeretteinkért, akik nincsenek a helyükön, akik távol Istentől még bűneikben élnek, és mi szeretnénk segíteni, Krisztushoz vezetni őket.
Ezt a szolgálatot végezte Pál a maga népe között, melyet nagyon szeretett. Kész lett volna értük saját üdvösségét is feláldozni, csakhogy megszabaduljanak az ítélettől.
 Mi volt a gond a zsidó néppel? Az, hogy nem a kegyelem, hanem a törvény útján jártak, nem fogadták el, és nem hittek Jézusban, sőt elutasították Őt. E hitre hívogató, lelkeket meggyőző, megnyerő, és megmentő munkát szeretettel és nagy odaadással végezték. A fejezet 10. versében így figyelmeztet az Ige: Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy számot adjunk arról, ahogy éltünk, amint cselekedtünk jót, vagy gonoszat. Ez a tudat, hogy lesz számonkérés és ítélet még inkább hajtotta az apostolt és társait a lelkek megmentésének szolgálatára. Mert elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig következik a számonkérés és ítélet. Zsid. 9, 27. Igen, jön Jézus, jön a számonkérés és az ítélet. 
Mi lesz velünk, népünkkel, mi lesz azokkal, akiket tiszta szívből szeretünk? Nagyon fontos. Ha visszajön Jézus, ha jön az ítélet, mi lesz velem és mi lesz szeretteimmel? Hova jutunk, hol töltjük az örökkévalóságot? Mi vár reánk: élet vagy halál, menny vagy pokol? Nem mindegy! Ezért kell a lélekmentés, a megbékéltetés eme szolgálatát nekünk is, akik hiszünk, átvennünk, és Krisztus szeretetétől szorongó szívvel végeznünk addig, amíg nem késő. Készek vagyunk-e erre? Szorongatja, hajtja, szolgálatra készteti-e Krisztus szeretete szívünket? Vagy hagyjuk, hogy elvesszünk mi is és szeretteink is? Mit kell tudni erről a krisztusi szolgálatról? Mi az, ami ennek a szolgálatnak a végzéséhez nagyon fontos? Először is az, hogy a tartalma Jézus Krisztus. 
Mi Krisztust prédikáljuk, mégpedig, mint megfeszítettet, mely sokaknak megbotránkozás, de nekünk, akik hiszünk, Krisztusnak ereje. A célja, bemutatni és megismertetni az Urat. Aztán a Benne való hitre, az Ő elfogadására hívogatni, mert kegyelemből, hit által tartatunk meg. „Az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.” 1Tim. 2, 4. Vagyis, hogy senki el ne vesszen, hanem minden bűnös megtérjen és éljen Ő általa! Továbbá tudni kell azt is, hogy e szolgálat mozgató rugója, forrása, táplálója kettős. Krisztus szeretete és értünk történt váltság-halála a golgotai kereszten. Tudjuk azt is, hogy Krisztus szeretete nincs meg bennünk. Bűnös természetünk nem rendelkezik ezzel. Hogyan kaphatjuk meg, hogy lehet a miénk is? Csak megtérés és újjászületés által. Aki szeret, az Istentől született. 1Jn. 4, 7. Az újjászületéskor töltetik ki Krisztus szeretete Szentlélek által a szívünkbe. Róma 5, 5. E szeretet cselekvő hatalom. Bennünk és általunk cselekszik. Ez az, ami szorongatja szívünket. Kérjük és megkapjuk! 
Másodszor: Ő azért halt meg mindenkiért, hogy mindenki megszabaduljon saját örök halálától, és már itt a földön új életben éljen, nem önmagának, hanem Istennek. Ha így élünk, és szolgálunk, csak akkor részesít halálának és feltámadásának javaiban, melyek táplálják új életünket, és fenntartják keresztyén létünket, mely egészen más, mint régi életünk. Ebben az új életben teljesen új természetet kaptunk. Ezért mondja: Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. Krisztusban múlt el a régi és Krisztusban jött létre az új. Örömmel vallhatjuk: Élek többé, nem én, hanem él bennem a Krisztus, és azt az életet, amelyet most élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki engem szeretett és önmagát adta értem. Gal. 2, 20.  Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát, mondja Pál. 
De nemcsak a szolgálatot, hanem a békéltetés Igéjét is ránk bízta, hogy mi is végezhessük e csodálatos megbízatást az Ő szeretetétől áthatott és szorongó szívvel minden ember iránt. Ha megmentettünk, mentsünk mi is lelkeket. Mivel e szolgálatra való felhatalmazás, ez az isteni feladat nekünk is adatott, ezért már most kérünk mindenkit Krisztus nevében, az olvasókat és a hallgatókat: Béküljetek meg Istennel, Jézus vére által. 
Ha eddig még nem történt meg életedben, ha még nem békültél meg Istennel és felebarátoddal, Krisztus vére által, akkor tedd meg most, békülj meg, rendezd el életedet minél hamarabb, nehogy késő legyen. „Ma még lehet, ma még szabad, / Borulj le a kereszt alatt.” Tegyük meg, mert így elkerüljük az ítéletet és örök életünk lesz. 
Ady Endre szavaival zárom és figyelmeztetek szeretettel: Ne legyen egy fél percnyi békességünk, / Mert akkor végünk, végünk. Mi azonban élünk és élni akarunk. Áldjon meg az Úr, hogy ez megtörténjen mindannyiunk életében. Ámen!
                                                                              
Sok szeretettel: Józsa Ferencz, lelkipásztor  

2016. december 23., péntek

Áldott ünneplést és békés napokat az újesztendőben!

„Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
Lukács evangéliuma 2, 14

Karácsonyi dalok, fények és díszek jelzik az ünnep közeledtét. Az ünnepre készülő világban karácsonyi vásárok és bevásárló központok bő kínálata vonzza a tömegeket, hogy a „szeretet ünnepén” semmit se nélkülözzenek. Istennek legyen hála, idén is volt, van lehetőségünk arra, hogy mindezeken túl az Ő igéje köré gyűljünk, elcsendesedjünk, s engedjük, hogy a fentről jövő béke töltse be a szívünket;hittel rácsodálkozni újra és újra arra az érthetetlen kegyelemre, hogy szeret az Úr, Megváltó adatott nekünk, Akiben van a mi üdvösségünk! Ez a békesség teljesen más, mint amit a világ kínál. E nélkül csak „fegyverszünet” van a földön ember és ember között és egyre ritkábban észlelhető jóakarat.
Csak az tudja szívből dicsőíteni Istent, aki ismeri az Ő szeretetét és hatalmát. Az angyalok ezt teszik az első karácsonykor, amikor megnyílik a határ a látható és a láthatatlan világ között. Nem egy nagyváros főterén, hatalmas tömegeknek, hanem Betlehem mezején, néhány pásztor embernek, a miénkhez hasonló, zűrzavaros világban zengett az angyali ének: „Dicsőség a magasságban Istennek!” A pásztorok hisznek az angyali szónak és örömmel viszik tovább az örömhírt. Tudják, nem gazdátlan a világ és a külső körülmények ellenére békességük van.
Imádkozzunk azért, hogy az idei karácsony (és nem csak!) sokak számára az értünk született Megváltó Jézus Krisztusért való hálaadás ünnepe legyen! Tudjunk tiszta hódolattal leborulni a minket nagyon szerető Úr előtt és hittel énekelni: „Dicsőség mennyben az Istennek!” Hiszem, hogy ahol szívből jön az Istent dicsőítő ének, ott a körülmények ellenére is van békesség Isten gyermekeiben és kézzelfogható, naponként megnyilvánuló jóakarat az embertárs felé. 
Füle Lajos versével kívánok lelkipásztor testvéreimnek és családjuknak, valamint gyülekezeteink tagjainak áldott ünneplést és békés napokat az újesztendőben!

Füle Lajos: Visszajön

Hóból az erdő, ködből a felhő, 
hó esik, tél szele fújja... 
Valaki eljött, Valaki elment, 
Valaki visszajön újra! 

Száll csuda híre szívből a szívbe, 
kétezer év a tanúja: 
Valaki eljött, Valaki elment, 
Valaki visszajön újra! 

Angyalok ajkán, emberek hangján 
csendül a csillagos ének, 
Kétezer éve mennek Elébe 
boldogan, kik Neki élnek. 

Ott a helyed e drága menetben, 
életed KRISZTUSA vár rád. 
Hagyd el a gondot, légy vele boldog, 
zengje a szíved a hálát!


Szeretettel:
Módi József, esperes-lelkipásztor

2016. december 20., kedd

Kárpátmedencei női imanap

„Uram Isten siess minket megsegíteni…” fohászkodtunk együtt a Körösközi Nőszövetség képviselői Istenhez, Feketegyarmaton a református gyülekezeti teremben a XI. Kárpát-medencei Református Imanaphoz csatlakozva.
Komlósi Emma, a gyülekezet főgondnoka igei bizonyságtétellel köszöntötte a megjelenteket.
A 2006-ban elindított imanap körbejárta a Kárpát-medence tíz református egyházkerületét, imádkozva hitünk, nemzeti öntudatunk erősödéséért, a jövő nemzedékéért. Az idei anyagot a Dunántúli Református Egyházkerület Nőszövetsége állította össze.
P. Tóthné Szakács Zita országos, egyben Dunántúli Nőszövetségi elnöknő köszöntő szavait Dénes Erzsébet, az Aradi Egyházmegye nőszövetségi elnöke tolmácsolta az egybegyűlteknek. Ezt követően Dénes József nagyzerindi református lelkipásztor, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének köszöntő szavait tolmácsolta. Megéreztük: „az összetartozásban rejlő erőt, hogy bár a történelem országhatárokat vont közénk, de ugyanaz a hitünk, a nyelvünk, az örökségünk, az önazonosságunk.”
Módi József, az Aradi Egyházmegye esperese a 100 zsoltár igei üzenetét helyezte szívünkre, melynek központi gondolata az volt, hogy mi, mind az Ő népe vagyunk.
Nemes Emil házigazda lelkipásztor a (2 Tim. 1, 7) igei üzenetét továbbította „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét”.
Nőszövetségi tagjaink Feketegyarmatról, Erdőhegyről, Nagyzerindről (Pap Márta, Molnár Andrea, Kiss Irmuska, Kovács Judith, Kasza Rózsika, Szilágyi Ildikó, Nemes Edit) Dunántúli Nőszövetségi tagok imádságait olvasták fel. Mind átéreztük ezeket az imádságokat, és magunkévá tettük, s így lélekben együtt tudtunk fohászkodni az Úrhoz s közben énekeltük a 392. dicséretet.
Szemelvényeket tekintettünk meg a Dunántúli egyházkerület templomairól és életéből vetítés által.
Záró akkordként az áldásvétel előtt elhangzott az adakozásra való felhívás a kárpátaljai testvéreink támogatására, majd Nemzeti Imánkat énekeltük el.
Az Arad-belvárosi templomban is egy szívvel, egy lélekkel imádkoztak nt. Baracsiné Dávid Zsuzsánna lelkipásztor irányításával, vezetésével bekapcsolódva ezáltal az imanapi mozgalomhoz (Arad- Mosócz, Arad-Gáj, Angyalkút, Szentleány) gyülekezetek képviselői.
Köszönjük, az adományokat, melyeket továbbítunk az Egyházkerületi Nőszövetség vezetősége irányába. Isten áldja meg a jókedvű adakozókat!

Dénes Erzsébet - egyházmegyei elnök

2016. november 13., vasárnap

Szórványnap Szentleányfalván

SZÓRVÁNYNAP - SZENTLEÁNYFALVA - NOVEMBER 20.-án, 14:00 órától

A szórványnap programja:
- Istentisztelet a Református Templomban - ennek keretén belül vadászi, szentleányi-zimándközi gyerekek, valamint a szentleányi énekkar szolgálatára kerül sor.
- Ágyai néptáncosok ünnepi műsora - helyszín: Szentleányfalvi Általános Iskola.
- Szeretetvendégség és kötetlen együttlét.
Szeretettel várunk mindenkit!

2016. november 10., csütörtök

Bibliaismereti vetélkedő Szentleányfalván


Manapság sok panasz hangzik el a fiatalabb generációról az egyházi életbe való bekapcsolódást, valamint a hit megélését illetően. Általános jelenségnek mondható a fiatalabbak eltávolodása az egyháztól és gyülekezettől. Mindezt azonban megcáfolta az a közel 20 Arad megyei fiatal, aki egy hónapon keresztül, a bibliaismereti vetélkedőre készülve, olvasta és tanulta a Szentírás megadott, hosszú fejezeteit.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerületben minden évben megszervezik gyülekezetek fiataljai számára az úgynevezett bibliaismereti vetélkedőt. Ennek a vetélkedőnek van egy egyházkerületi és kilenc egyházmegyei szakasza. Értelemszerűen minden egyházmegyét egy csapat képviselhet az egyházkerületi szakaszon. 
A X. Bibliaismereti Vetélkedő Arad megyei szakaszának a Szentleányfalvi Református Egyházközség adott otthont, november 5-én, amelyre öt csapat jelentkezett: kettő Kisperegről, kettő Szentleányfalváról és egy Nagyzerindről. A nagyzerindiek Dénes József lelkipásztor, a kisperegiek Tóbiás Tibor György lelkipásztor vezetésével érkeztek Szentleányfalvára.
Az Egyházkerület által idénre megszabott bibliai anyag a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében megjelenő hithősökhöz kapcsolódott. Viszonylag ismert bibliai hősök életéről szólt a megadott anyag (Ábrahám, Mózes, Sámuel, Illés, Jézus stb.), azonban részletessége miatt nem kis fejtörést okozott a fiatalok és a felkészítők számára.
Vékony Zsolt József házigazda lelkipásztor igei köszöntője után elkezdődhetett a várva várt ötfordulós vetélkedő, nem kis izgalmat tartogatva a résztvevő csapatok számára. Egészséges vetélkedés, felszabadult hangulat, jókedv jellemezte az egyházmegyei vetélkedőt. A fiataloknak a szünetekben lehetőségük volt egymással ismerkedni és játszani. Az első helyezést végül a Kispereg1 csapat szerezte meg, őket követte Nagyzerind, majd Szentleány2 és Szentleány1, végül Kispereg2 csapata. Valamennyi nagyszerűen teljesített, ezáltal is öregbítve saját gyülekezetük hírnevét.
Köszönet illesse a felkészítő lelkipásztorokat és lelkipásztor feleségeket, amiért szinte egy hónapon keresztül foglalkoztak a fiatalokkal. Köszönet az Aradi Egyházmegye vezetőségének, amiért anyagiakban is támogatták a vetélkedőt. Köszönet a vetélkedőnek helyet adó szentleányfalvi gyülekezet vendégszeretetéért. És nem utolsósorban köszönet illesse a fiatalokat, akik bevállalták a tanulást és a vetélkedőn való részvételt. Hisszük, hogy több volt ez mint tanulás és vetélkedés, hiszen az Isten Igéjét olvasva gazdagabbakká váltak és az elhintett igemagvak reménység szerint megtermik a maguk gyümölcseit fiataljaink életében. Istené legyen a hála és a dicsőség!
Vékony Zsolt József, ifjúsági előadó