2020. április 4., szombat

Húsvéti közvetítés - ft. Csűry István, református püspök húsvéti körlevele

Közösség Lélekben

„Ha van vígasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok...”(Fil.2,1-2)

Pál apostol nem elégszik meg azzal, hogy Krisztus földi teste, azaz az egyház a maga külsőségében jelen van a világban. Az eklézsia, mint a kiválasztottak és az elválasztottak serege a maga létét és küldetését akkor teljesíti, ha nemcsak látszik, hanem „ugyanazt akarva” együtt van és szolgálja Istent és felebarátait. Elismerve és elismerés nélkül nemcsak mártír elődeink járták ezt az utat, hanem a kortársaink közül is legtöbben. Bűnbánattal állapítjuk meg, hogy a „közösség a Lélekben” többször is csorbult az idők folyamán és napjainkban is. Nemcsak a velünk született, majd elkövetett bűneink forgácsolják a közösséget és az egy akaratot, hanem a mások vétkeinek sokasága, amelyekkel szemben az elhallgatás bűnét mi is elkövettük. A világjárvány esete dicstelen bizonyítéka az ember Istennel való szembefordulásának akár nyílvános tagadással, avagy alattomos Krisztus-kerüléssel. Feladatunk a felelősségtől elmenekülők és a félelmektől szenvedők között az, hogy mindent megtegyünk a húsvéti ünnep alkalmával a feltámadt Krisztus üzenetének hűséges tolmácsolásáért. Itt van az alkalmatlan idő(2Tim.4,2), és az áron is megvegyétek (Ef.5,16) azt, lehetősége.
Szeretettel emlékeztetem egyházkerületünk lelkészeit és híveit, hogy próbás időnkben megnő a feszültség bennünk és a mellettünk élőkben. A halálfélelem a legkülönbeket is megkísérti. Nincs ezzel szemben egyéb ellenszer, mint a feltámadás Ígéjének tiszta és bátor hídetése és elfogadása. Ezzel az alkalommal nem lehetünk megszokott helyeinken a templomban, de ezt a körülményt kizárólag kényszerű alkalomnak tekintsük, mely elmúltával visszatérhetünk Isten házába, remélhetőleg megújult lélekkel és megébredt hittel. Jelen esetben minden lehetőséget használjunk ki az Íge meghallgatására. Isten csatornákat nyit felénk a televízió, a rádió, az internet, a hangposta és más segítségével. Éljünk az ünnep alatt minden hozzánk érkező bizonyságtétellel.
A Magyar Református Egyház, mely a világ minden reformátusát jelenti, együtt lehet a Duna Televízió képernyője előtt húsvét első napján 10 óra 10 perctől. Ígét hírdet és úrvacsorát oszt dr.Szabó István püspök családi közösségben. Kérésünk, hogy családi hajlékainkban terítsünk asztalt és úrvacsorázzunk a Szentlélek közösségében. Virtuális közösségünk így lesz Krisztus teste, kényszerítő helyzetben mégis valóságosan. A jegyek elvételével -a családfőkezéből- érvényesül az egyetemes papság elve, és templommá lesz így minden otthon.
Természetesen minden gyülekezet a maga gyakorlatát illesztheti ehhez az alkalomhoz. Akár egyenes élő közvetítés, felvételről küldött prédikációk, sőt okostelefonra hangrögzített bizonyságtétel elküldése, mind javallott. Ne maradjon egyetlen betegágyban fekvő, egyetlen fedélnélküli sem a húsvéti örömhír nélkül.
Kényszerűségünkben érezzük meg a kegyelem többletét. Nincs végünk, sőt lehetőségeink bőséggel többszöröződtek az evangélium terjesztésének szolgálatában.

Áldott húsvéti ünnepre készülve hírdessük Megtartónk üdvözítő szeretetét!
Nagyvárad, 2020. április 2.
A békesség kötelékében!
Csűry István

2020. március 23., hétfő

2020. március 20., péntek

Tájékoztatás



A Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Gyülekezeteinek és Lelkipásztorainak
Székhelyükön



Szeretett Testvéreim!
Tekintettel a világjárványra, a belügyminisztérium rendelkezését tiszteletben tartva, egyházkerüle-tünkben is átmenetileg, a további intézkedésig szüneteltetjük a templomi istentiszteletek megtartását és minden gyülekezeti alkalmat (bibliaórákat, kátéórákat stb.) és összejövetelt.
Felhívjuk a híveink figyelmét, hogy a televízióban és a rádióban, valamint az interneten is több helyen lehet református igehirdetést hallgatni; ezeknek a listáját megtalálhatjuk egyházkerületünk honlapján is (krek.ro).
Kérünk mindenkit, hogy ebben a rendkívüli időszakban is őrizze meg hitét és optimizmusát.
Ne féljetek, mert „még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva” (Lk 12,7)!
Otthonainkban imádkozzunk azokért, akik erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák a járvány terjedését, hordozzuk imáinkban a szenvedőket, könyörögjünk a gyógyulásért!
Szeretettel küldöm köszöntésemet, a békesség kötelékében
2020. március 18.
Csűry István
püspök

Szeretettel ajánljuk híveink figyelmébe Ft. Csűry István püspök úr körlevelét és tájékoztatjuk önöket, hogy Tóbiás Tibor György missziói szakelőadó kezdeményezésére, a járvány lejártának idejéig, az Aradi Református Egyházmegye több gyülekezetében hétköznaponként 18 órától könyörgéses istentiszteleteket tartunk, melyet lehetőség szerint, élőben közvetítenek a lelkipásztorok vagy a gyülekezetek Facebook oldalán. Ezeken az alkalmakon és a vasárnapi istentiszteleteken, a jelenleg érvényben lévő óvintézkedéseket betartva, a gyülekezeti tagok fizikailag nem vehetnek részt, de akik tehetik, éljenek a technika adta lehetőséggel.
Szeretettel kérünk mindenkit, hogy kitartóan könyörögjünk a világunkat sújtó járvány betegeinek a gyógyulásáért, a szeretteiket elvesztők vigasztalásáért, a gyógyításban, a járvány megelőzésben, és a kialakult helyzettel együtt járó gazdasági nehézségek megoldásán fáradozók Istentől jövő bölcsességéért és megerősödésért. Tudjuk, hogy ez sem történik az Ő tudtán kívül és az Úrnak célja van egy ilyen világméretet öltő járványbetegséggel is. A mi Urunk Jézus Krisztus nem elveszíteni, hanem megtartani jött bennünket. Ez a különleges és rendhagyó böjt az újrahangsúlyozás, újratervezés, tanulás időszaka lehet mindannyiunk számára. Legyünk nyitottak minderre. Isten nem vonja meg tőlünk ennek a lehetőségét: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt 46,2)

Szeretettel,
Módi József
esperes

2019. október 31., csütörtök

REFFESZT – az aradi református fiatalok fesztiválja

„ Maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük."
Lk 24, 15b

A Reformáció hetére időzítve tervezte az Aradi Református Egyházmegye az idei ifjúsági találkozót. Október utolsó szombatja jó választásnak bizonyult, hiszen Isten csodálatos gondviselésének köszönhetően az idei utolsó igazi napsütéses hétvégének ígérkezett ez az idő. 
Az előző években megszervezett rendezvényekhez hasonlóan a fő cél az volt, hogy minél több fiatalt megszólítva, a célcsoport életkori sajátosságainak megfelelő módon vigyük a fiatalok elé az evangélium örökké érvényes útmutatását.


Igazi odaadással készülődtek a helyszínt biztosító ágyaiak, az egyházmegye lelkészei, és azok házastársai is a fesztivál napjára, hiszen több „műhelyfoglalkozást” is beterveztek. A filmklub, a teaház és pihenősarok, a kézműves foglalkozás, a dicsőítő kör, a hat állomásos imaséta, valamint a sporttevékenységek (pingpong, kispályás foci valamint kosárlabda) felügyelete lelkészek, lelkészházastársak, pedagógusok és önkéntesek számára is adtak feladatot. Itt köszönjük meg az Ágyai Olosz Lajos iskolának a helyszín biztosítását, valamint a pedagógusok és önkéntesek sokoldalú segítségét is.


Az esemény regisztrációval és az ágyai hívek önkéntes felajánlásából biztosított szeretvendégséggel kezdődött a Szabó Magda Művelődési Házban. Az ágyai, Arad-belvárosi, Arad-gáji, Arad-mosóczi, angyalkúti, Erdőhegy-kisjenői, feketegyarmati, nagyzerindi, kisperegi, pécskai, németszentpéteri, szentleányi, zimándközi, vadászi fiatalok és a Thabor keresztyén zenekar tagjai, valamint a szervezők együtt mintegy 180 személy.


A fesztivál a református templomban kezdődött ifjúsági áhítattal. Vékony Zsolt József, ifjúsági előadó a Lukács evangéliuma 24. fejezetének 14-16 versei alapján azt fejtette ki, hogy amint a feltámadott Jézus a megváltozott élethelyzetből menekülő tanítványok mellé szegődött az emmausi úton, ugyanúgy velünk, mai fiatalokkal is együtt akar menni. A fesztivál ideje alatt, sokféle eseményre kerül majd sor, mindenütt érezhetjük, hogy Jézus velünk van az úton.


Az áhítat a nagybányai Thábor együttes kíséretében énekes dicsőítéssel folytatódott. A fiatalok lelkesen tanulták és énekelték a kivetített énekeket.
Megtisztelte jelenlétével a fiatalokat Faragó Péter, parlamenti képviselő, az Arad megyei RMDSZ elnöke, akinek ajánlására az Arad Megyei Kulturális Alap támogatását is élvezhette e rendezvény, Bíró Zoltán, az Aradi Református Egyházmegye főgondnoka, Erdős Bálint, szintyei polgármester. Köszöntő szavaikban elmondták, hogy mennyire nagyszerű alkalomnak tartják ezt a református ifjúsági fesztivált, a nemzetünk folytonosságát és hitünk értékeinek ápolását. A köszöntések rendjén még szót kapott Kis Anikó, a társszervező Ágyai Olosz Lajos Általános Iskola igazgatónője, valamint Erdős Sándor, ágyai főgondnok is.


Módi József, házigazda esperes-lelkipásztor a fiatalokhoz intézte köszöntő beszédét, melyben örömének adott hangot annak, hogy ennyi fiatalt láthat egyszerre a templomban, Isten áldását kérte a találkozóra.
Vékony Zsolt József, szentleányfalvi lelkipásztor, az egyházmegye ifjúsági előadója a programot és a napi szabályokat ismertette a fiatalokkal, megköszönve Tóbiás Tibor György, kisperegi lelkipásztornak az esemény megszervezésében tanúsított sokrétű munkáját.


A fesztivált megnyitó áhítat után a fiatalok első harmincas csoportja a nagyperegi és a nagyszintyei polgármesteri hivatalok által biztosított két iskolabusszal útra kelt az ágyai erdőbe, ahol a Terran paintball cég szervezésében és felügyelete alatt megindult az egyik legvonzóbb program. 


Terepszínű védőruhában a biztonsági sisakokkal felvértezett fiatalok festékgolyós lövedékekkel felszerelve igyekeztek a csatában győzedelmeskedni. Bár nem is a harc, vagy a győzelem volt a legfontosabb, hanem az, hogy a különböző gyülekezetekből érkező fiatalok megtanultak közösségben, csapatban küzdeni.


Közben az ágyai iskolában és a művelődési ház körül megindultak a különféle foglalkozások. Az iskolában Papp József lelkipásztor moderálásával filmvetítésekre került sor. A megtekintett 25 perces keresztyén film után, a rendelkezésre álló időben a csoportoknak lehetőségük volt a film mondanivalójával kapcsolatos gondolataik megbeszélésére is.


Egy másik iskolateremben Nemes Emil lelkipásztor társaságában egyénileg indultak a fiatalok egy hat állomásos imasétára. Itt alkalom volt az imastációk alatt önmagunkat, társainkat megismerni, és imádságban Isten felé fordulni.
A kézműves foglalkozás egy másik iskolateremben zajlott Vékony Dóra tiszteletesasszony irányításával. Különböző dísztárgyakat készíthettek itt maguknak a fiatalok, vagy egyszerűen csak kipróbálhatták magukat a festésben, gyurmaékszer készítésben.


A következő osztályteremben a pihenésé, a relaxációjé volt a főszerep. Ide az tért be, aki épp elfáradt, és egy tea mellett elbeszélgethetett társaival, vagy kipihenhette magát egy matracon, vagy babzsákon. Ezt a „pihenőhelyet” Tóbiás Emőke Piroska lelkész vezette.


Az iskola udvarán, a diófa alatt, igazi rusztikus környezetet biztosító elsárgult falevelek szőnyegére kiterített fahasáb székek között volt megtartva a dicsőítés Mkl Szilvia lelkész és Mkl Acacia dobterapeuta vezetésével. Az ide látogató fiataloknak lehetőségük volt még héber nyelvű énekek tanulására is.


A sportolni vágyók is kiélhették magukat, hiszen a művelődési házban két pingpong asztal volt felállítva, illetve a csapatot szervező fiatalok akár fociban vagy kosárlabdában is kipróbálhatták magukat a műfüves sportpályán. 




A sporttevékenységek felvigyázója Forró Csilla, Molnár Szilárd önkéntes, Szabó Attila sporttanár, valamint Lőrincz Lóránd Péter lelkész voltak.


Amikor idő volt rá enni is lehetett. Gyorséttermi menüvel készült egy arad-gáji presbiter ilyen téren tevékenykedő vállalkozása. Az ebédet minden gyülekezet biztosította a fiataljainak.



Este valamivel hat óra után került sor a fesztivál záróeseményére, a Thábor együttes dicsőítő koncertjére, melynek minőségi hangosítását Duka Lehel biztosította. Az ágyai református templom parkjában lévő szabadtéri színpad elé egyre több fiatal gyülekezett. Voltak akik padra, mások fűre ültek. De sokan állva hallgatták és énekelték végig az ifjúsági dalokat. Igazi közös csapattá kovácsolódott ez a sokfelől érkező fiatal. Együtt énekeltek, miután együtt voltak egész nap örömben, játékban, versengésben. 
És felismerték, hogy Jézus is velük volt. Mint mindennap velünk van a világ végezetéig.

2019. március 6., szerda

Beszámoló a III. Szegedi Kis István Ifjúsági Helytörténeti Vetélkedőről

Az Aradi Református Egyházmegye, az Ágyai Olosz Lajos Általános Iskola, és az Ágyai Református Egyházközség szervezésében harmadik alkalommal került sor egyházmegyénk fiatalságát megmozgató helytörténeti, de egyben egyházközségeink történetét és életét ismertető vetélkedőre. Ez az alkalom verseny a fiatalok között, de több annál: ismerkedésről, barátságok megkötéséről, ápolásáról szól; egy szórakozással teli nap – de ami a legfontosabb: Isten dicsőítése. Nagyszerű érzés részese lenni annak az ünnepnek, amikor mintegy félszáz fiatal jókedvvel és tiszta szívvel tudja az Istent magasztalni.
A március 2.-án, szombaton délelőtt kezdődött rendezvényen a toborzó hangulatot a Kolozsvárról érkező ifjúsági keresztyén zenekar, a Névtelen Band biztosította. Ez a fiatalokból álló együttes olykor merészen pörgő, máskor pedig a lágy áhítat hangulatát éreztető ifjúsági keresztyén énekekkel alapozta meg a találkozó hangulatát.
A találkozót indító beszédek rendjén először Vékony Zsolt József, szentleányfalvi lelkipásztor, a Csiki Gergely főgimnázium vallástanára és egyben egyházmegyei ifjúsági előadó tartott áhítatot. Az igehirdetés alapigéje a boldogmondások egyik jól ismert része volt (Máté evangéliuma 5, 6: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”), mely a vetélkedő anyagában is benne foglaltatott. 
A köszöntések rendjén Módi József, esperes is igét olvasott fel: „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.” (Zsidókhoz írt levél 2, 1) Ez ige alapján buzdította a fiatalokat arra, hogy amit megtanultak a gyülekezetek történetéből, próbálják meg Isten dicsőségére megélni is, hiszen így – a régiek bölcsességét és élettapasztalatát követve – maradhatunk meg.
A köszöntők sorát Kis Anikó, az Ágyai Olosz Lajos Általános Iskola igazgatónője, valamint Erdős Bálint nagyszintyei polgármester beszéde zárta, akik örömüknek adtak hangot azért, hogy immár harmadik alkalommal is otthont adhatnak ennek a rendezvénynek.
A vetélkedő menetét Vékony Zsolt József és Tóbiás Tibor György, missziói előadó ismertette a fiatalokkal. A hat fordulós vetélkedő első három fordulójában a három gyülekezet (Vadász, Szemlak és Borossebes) története alapján összeállított anyagból mérhették össze tudásukat a fiatalok, majd a negyedik fordulóban a bibliai igeversekből való felkészülést bizonyíthatták. Az ötödik forduló versenyét a „vaktérképen” való tájékozódás jelentette: az egyházmegye térképét kivetítve a csapatok be kellett tájolják az adott gyülekezet pontos helyét. A legnagyobb izgalmat azonban az utolsó, mindent eldöntő forduló hozta, melyen minden csapat négy kvízkérdést, és húsz pontot jelképező húsz kiskacsát kapott. Ezekkel legjobb tudásuk szerint gazdálkodhattak a csapatok, a legügyesebbek és a legszerencsésebbek akár mind a húsz pontot megtarthatták, de voltak olyanok is, akik egy-egy félreértett kérdés miatt nem szereztek pontot ezen a megmérettetésen.
A vetélkedő végén, a kiértékelés alkalmával elhangzott, hogy mennyire nagy dolog az, hogy e kis lélekszámú egyházmegyéből is ezen a versenyen negyvenhat fiatal vett részt, akik különféle gyülekezetekből érkeztek. Sokat kellett készülniük e versenyre, hisz mindenki győzni jött. Bár megtörtént a rangsorolás, de hisszük azt, hogy mindenki győztes lett, hiszen Isten kegyelméből egy nagyszerű napot tölthettünk el, új barátságok köttettek, új élményekkel gazdagodhattunk.
A vetélkedőn résztvevő fiatalok díszes emléklapokat kaptak, s az első három helyen végzett csapatok tagjai (harmadik helyezett a VéBé – azaz Vadász és Bélzerénd csapata: Marian Petra és Lőrincz Kristóf, második helyezett Erdőhegy1 csapata: Molnár Petra és Molnár Tamara, az első helyezett pedig Kispereg1 csapata: László Andrea és Nagy Dorottya) külön díjban is részesültek.
A díjkiosztó után néhány dal erejéig még a Névtelen Band adott elő dicsőítő énekeket, sokszor bevonva az éneklés örömébe a résztvevő fiatalokat, majd közös ebéddel zárult a rendezvény.
Hálás szívvel köszönjük meg a vetélkedő sikerében közreműködők segítségét: a házigazdák munkáját Módi József esperes úrnak és feleségének, Kis Anikó igazgatónőnek, Erdős Bálint, polgármester úrnak, valamint a vendéglátást és a finom ebédet biztosító személyeknek.
Hálásak vagyunk a vetélkedő előkészítésében és lebonyolításában közreműködő Vékony Zsolt József, ifjúsági előadónak, Tóbiás Tibor György, missziói előadónak, Módi Kinga, vallástanárnőnek, Vékony Dóra tanítónőnek és Papp József egyházmegyei lelkészi aljegyzőnek, valamint a feladatlapok javításában és a csapatok beszervezésében és felkészítésében részt vállaló lelkésztársaknak és gyülekezeteiknek.
Az idei és tavalyi verseny a Magyar Kormány Támogatásával (Támogatás azonosítója: EGYH-KCP-18-0880) valósult meg a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága révén. Köszönet nekik.

Hálánk azonban nemcsak emberek felé irányul. Mindenekelőtt Istennek mondunk köszönetet ezért az áldásos alkalomért, melynek megnevezése vetélkedőként lett meghatározva, de sokkal több annál: találkozó, ahol fiataljaink egymással és Istennel találkozhattak.
Legyen mindenért Istennek a dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás!

Lőrincz Lóránd Péter

2017. november 28., kedd

Lélekemelő reformációi emlékünnep Lippán: Nem múltat siratni, a végvárat erősíteni

Vasárnap Református Szórványnapot szerveztek Lippán. A zsúfolásig megtelt helybeli református templomban 17 órakor kezdődött istentiszteleten nt. Vékony Zsolt József beszolgáló lelkipásztor indítványára együtt elénekelték a 90. zsoltárt.

Szívünkben hordozni az alázatot és a reménységet
Nt. Módi József, az Aradi Református Egyházmegye esperese a Heidelbergi Káté első kérdésére adott felelet közös megszólaltatására kérte a híveket. Ünnepi igehirdetésében az esperes Ezékiás próféta I. könyvének 37. fejezete, 1–14. verséből kiindulva, amelyben a próféta az Úrral együtt felkeresett völgyben látott nagy mennyiségű, fehér emberi csontot az Úr életre keltette, lelket adott nekik. Azok emberekként talpra álltak, és az Úr seregét alkotva visszavezette őket a földjükre, Izraelbe. „Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr meg is teszem, amit megmondtam” – szólt.
Miután az esperes köszöntötte a lippai, illetve az egyházmegye számos településéről érkezett híveket, örömének adott hangot, amiért a jobb időket megért településen teltházas templomban hirdethet igét.
Ha a reformáció 500. évfordulóján, különösen Lippán visszatekintenek az elmúlt évszázadok történéseire, azok kemények, véresek voltak a helybeli híveknek a megmaradásért vívott küzdelmében. De a hitben sem volt könnyű úgy megmaradni, hogy Isten gyermekei naponta ne szenvedjenek vereséget. Az elmúlt rendszerben bizonyára sokan gondoltak arra, hogy e helybeli református templom padjai lassan teljesen kiürülnek. Elismeréssel szólt esperes elődjéről, aki még itt lakó lelkipásztorként szolgálta a vészesen fogyatkozó gyülekezetet, amelynek tagjaitól sok szeretetet kapott. Megemlékezett Szegedi Kis Istvánról is, akit Szegedről küldtek ide tanulni, Lippára, ahol a középkorban virágzó gazdasági és kulturális élet zajlott.
„De mi nem a dicső múltat jöttünk ünnepelni, nem is azért, hogy a múltnak a veszteségeit, a vereségeit elsirassuk, hanem azért, hogy a létszámban alaposan megfogyatkozott hívek érezzék: egy testhez, Krisztus anyaszentegyházához tartozunk, és testvéreik vagyunk.” – mondta. Külön hálájának adott hangot, amiért katolikus paptestvére, ft. Hiticas Macedon Valentin plébános is megtisztelte az eseményt. Irányába is hirdette: a mi megváltó Krisztusunkat csak együtt szolgálhatjuk. Ott, ahol a felekezetek között megértés van, ahol nem azt keressük, ami elválaszt egymástól, hanem azt, ami összeköt bennünket. Ahol Isten Szentlelke és igéje van, ott hisszük, hogy van jelene, de jövője is a közösségeknek.
Ezékiel próféta könyvében Isten egy olyan korban szól a népéhez, amikor a többség arról beszélt: mindennek vége van, hiszen Izrael népe babiloni fogságban él. Napról napra nő bennük a csüggedés, mert azt érzik, a fogság soha nem ér véget, talán Isten is elfeledte őket. Ekkor küldi Isten közéjük Ezékielt, aki zokszó nélkül vállalja a küldetést, noha a teljes kilátástalanságban tengődő népnek kell hirdetnie a szabadulást.
Az esperes azért is hálás Istennek, mert az egyházmegye szórványvidékeire olyan lelkipásztorokat küldött, akik Ezékielhez hasonlóan, a létszámban alaposan megfogyatkozott hívek között zokszó nélkül vállalják a szórványsorssal járó nehézségeket, hirdetik Isten megtartó igéjét. Ehhez azonban elsősorban arra van szükség, hogy mi megszólító, megszólítható eszközei legyünk Istennek.
Ez történt a reformációban is, amikor Isten megszólított embereket, akik meglátták és felismerték: az egyháznak vissza kell alakulnia a biblia tanításához, amit hirdetni is mertek az emberek között. Az Úristennek ilyen eszköze volt nagyon zaklatott életű Szegedi Kis István is, hiszen a legtöbb helyről elűzték, mégis tiszta hittel és szívvel Krisztusról prédikált ott, ahova az Úristen helyezte. Mert az isteni szó, az ige tud újjá teremteni olyan közösségeket is, ahol lélekben nagyon távol kerültek egymástól az emberek. Az ige tud közösséget formálni, Isten dicsőségére, embereket újjá teremteni. Szegedi Kis István két feleségével együtt 7 gyermekét is eltemette, mégis hű maradt megváltó Krisztusához.
Isten mindenkor gondoskodik arról, hogy legyenek olyan igehirdetők, akik nem az életkörülményeik szerint hirdetik az igéjét, hanem úgy, ahogyan Istentől kapták, és ahogyan Isten jónak látja az üzenetét eljuttatni az emberekhez.
Ha bibliabeli szanaszét dobált, megfehéredett csontrakásra gondolunk, amiből Isten csodásan feltámasztotta, visszavezette Izraelbe népét, akkor 2017-ben, szívfájdalommal szemlélhetjük a gyülekezetek fogyatkozását és talán már semmi jót nem várhatunk. Ilyen körülmények között Isten minket is megkérdezhet Lippán, az aradi egyházmegyében. Mi mit válaszolunk Isten kérdésére? Ahhoz szívünkbe kell zárnunk Ezékiel alázatát, amiben benne vannak a korlátaink, a tehetetlenségeink, de tesszük azt, amit még tehetünk, továbbadjuk az Ő igéjét, ami a legfontosabb.
Nemcsak a reformátoroknak, hanem a mai egyháznak is ez a legfontosabb feladata, mert ma nem embereknek, hanem annak az örök élő Istennek állítunk dicsőséget, aki Szegedit és még nagyon sok embert megszólított az Ő igéjének a hirdetésére. Ő ma is megszólíthat, felemelheti csüggedő fejünket és megérteti: nem a mi erőlködésünkön vagy tehetségünkön múlik a változás, hanem az csakis Isten szavára lehetséges. Mindazok által, akik Isten igéjét hallgatják, szívükbe zárják és továbbadják az embereknek. Ha Ő akarja, évszázadok múlva is élni fognak az igaz hívő gyülekezetek. Ehhez azonban a szívünkben kell hordoznunk azt az őszinte alázatot és reménységet, amivel Ezékiel is rendelkezett – zárta igehirdetését nt. Módi József esperes.
Ünnepi műsor, köszöntők
A továbbiakban együtt elmondták a Miatyánkot, majd együtt énekeltek. Simó Klára elszavalta Bogrács János: Református reformáció című versét, majd Czernák Ferenc adott hangot nagy átéléssel Tánczos Katalin: Az én miatyánkom című költeményének. Nt. Vékony Zsolt lelkipásztor gitárkíséretével a szentleányfalvi és zimándközi gyermekek, a kisperegiekkel kiegészülve énekeltek.
Ünnepi köszöntőjében nt. Vékony Zsolt lelkipásztor a több szempontból is végvárnak tekinthető Lippáról beszélt. A végvárakat minden korban meg kellett erősíteni, hogy ellenállhassanak bármilyen támadásnak. Most is a végvárat erősítik Lippán, ahol az egyházmegye egyik legkisebb gyülekezete él, élni akar, ezért örömének adott hangot, amiért együtt ünnepelhetnek. Köszönetet mondott mindenkinek a részvételért, azt kívánva nekik, maradandó emlékeket vigyenek haza. Köszönetet mondott nt. Módi József esperesnek a mély gondolatoknak hangot adott igehirdetésért, a bátorító üzenetért, amit általa Isten sugallt. Köszöntötte a jelen lévő lelkipásztorokat, kiemelve ft. Hiticas Macedon katolikus plébánost. Felekezeti hovatartozástól függetlenül köszöntött minden résztvevőt, köztük a sajtó képviselőit is. A továbbiakban nt. Ősz Elődöt, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosát és egyháztörténészét méltatta, aki Szegedi Kis Istvánról készített kimerítő előadást, csakhogy betegség miatt nem tudott eljönni, kivetített képek illusztrációjával azonban hangfelvételről megtartják az előadását. Előbb azonban nt. Módi József esperessel leleplezték a Szegedi Kis István templomfalra rögzített márvány emléktábláját. A leleplezés után az esperes megáldotta a táblát és a gyülekezetet.
A továbbiakban a jelen volt református lelkipásztorok, illetve katolikus plébános egy-egy igei köszöntővel emelték az alkalom ünnepélyességét.
Szegedi Kis István életútjának a kivetített képekkel illusztrált ismertetésére helyhiány miatt nem térhetünk ki részletesen.
Az ünnepélyes alkalom nemzeti imánk közös megszólaltatásával, majd az Aradi Református Egyházmegye, illetve a lippai gyülekezet jóvoltából adott szeretetvendégséggel, baráti beszélgetéssel zárult.

2017. november 15., szerda

Becsülettel végezni a szolgálatot, amire Isten hívta meg


Nt. Seres Annamária református lelkipásztor nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy édesapja, néhai Seres Géza esperes, angyalkúti templomépítő lelkipásztor nyomdokain járva felvállalja szülőfaluja, Angyalkút református gyülekezetének a szolgálatát, pásztorolását. A fiatal lelkésznővel folytatott beszélgetésben e témakört járjuk körül.


– Hol végezte a teológiát?
A Debreceni Hittudományi Egyetemen, utána egy gyakorlati évet szolgáltam Németországban, ahol három magyar nyelvű gyülekezetet pásztoroltam Heidelbergben, Frankfurtban és Mainzban. Talán isteni rendelés, hogy éppen akkor vállalhattam lelkészi feladatkört, amikor Angyalkúton megüresedett az állás. Tehát tulajdonképpen a lehetőség hazahívott, aminek nem lehetett ellentmondani. Az angyalkúti gyülekezet amúgy is nagyon közel állt a szívemhez, hiszen ott nőttem fel. Ugyanakkor a közmondás is eszembe jutott: „senki nem lehet próféta a hazájában”, de az emberek szeretete már a meghívással is annyira a hatásába kerített, hogy nem tudtam ellentmondani.

– Milyen tervekkel érkezett haza? Szeretné-e a szolgálatot másképp tenni, mint ahogyan az eddig is történt?
Az angyalkúti, de általában a szórvány-gyülekezetekről is tudni kell, hogy náluk alapvető fontosságú a magyarságnak az összekovácsolása. Tekintve, hogy ott nincs kultúrotthon, a gyülekezetre sokrétű feladat hárul. Ezt talán fiatalos lendülettel tudom megérinteni, új dolgokat belevinni.

– Időseket fiatalos lendülettel megmozgatni nem könnyű feladat. Vannak-e ehhez fiatal segítők is?
Tudom, hogy nem könnyű, de nagyon nyitottak rá, amit igen értékelek. A nyitottságukat az is megmutatja, hogy a fiatalos lendület eljut az ifjúsághoz is, noha e réteg eléggé vékony. Azt kell mondanom, hogy kevés a fiatal, ezért alig van olyan potenciális személy, akit meg lehetne szólítani.

– Hány híve van Angyalkúton?
Jelenleg mintegy 140-en vagyunk, közülük az elmúlt vasárnap 46-an voltak templomban.

– Tekintve, hogy a híveknek általában a 10%-a látogatja rendszeresen a templomot, a 46 igen szép aránynak tűnik.
Valóban, ezért a gyermekek és a fiatalok megnyerését tekintem első rendű feladatomnak.

– Hány gyermek jár rendszeresen vallásórára?
8-10 jön rendszeresen, de hozzá kell tennem, hogy magyarul csak értő gyermekeket is küldenek. Ilyen szempontból a vallásórákat nagy lehetőségnek tekintem, hogy a gyermekek által a szülőket is megérinthessem.

– Vannak-e Angyalkúton olyan reformátusok, akik házasság révén más felekezethez, mondjuk az ortodoxhoz csapódtak?
Nem szeretem a vegyes házasság kifejezést, mert az kettős vegyességet jelent különösen akkor, ha felekezeti mellett nemzetiségi különbséget is feltételez. Őket viszont feltétlenül meg kell szólítanunk, alkalmakat kell biztosítanunk számukra. Éppen ezért azt kell mondanom, manapság egy magyar gyülekezetben luxus, ha a lelkész nem beszél jól románul.

– Ön jól beszél?
Most fejlesztem a román nyelvtudásomat, ami nem könnyű, hiszen elég sokáig külföldön tartózkodtam. Éppen ezért, rendszeresen látogatom a vegyes házasságban élő híveket, s miközben megpróbálom bekapcsolni a gyülekezeti életbe, a román nyelvtudásomat is csiszolgatom. Példának okáért a múlt héten nálunk lezajlott keresztelő kétnyelvű volt, mert az édesanya csak románul értett. Éppen ezért nagyon hálás volt a kétnyelvű keresztelőért. A reformáció kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az valahol a Kárpátok vonulatánál akadt el, onnan már ortodoxiáról kell beszélnünk. Manapság kiváló lehetőséget látok arra, hogy a reformációt a Kárpátokon túlra is terjesszük.

– Ahhoz viszont oda kellene költözni…
Valóban, de előtte itt kell azt vonzóvá tenni a románok körében is.

– Ez előremutató lehet, de inkább maradjunk itthon. Remélem, a gyülekezet egyházi ingatlanjai jó állapotban vannak, hiszen a templom nem régi. Gondolom, egy hölgynek komoly gondot okozhatnának a leromlott állapotban lévő ingatlanok felújítási munkáinak a megszervezése és nyomon követése…
Valóban van abban valami, hogy az adminisztráció és a logisztika inkább férfinek való, de egy újkeletű közmondás szerint az új polihisztorok a lelkészférjek…

– Régebben az édesapja foglalkozott a lippai gyülekezettel is. Ön is át kívánja venni?
Tulajdonképpen azért is, mert kezdő vagyok, de talán azért is határoztak úgy, hogy maradjon az egy évvel elkezdett gyakorlat szerint, mert a gyülekezetet nem akarnám kizökkenteni a folytonosságból. Az édesapám halálával nemcsak magam, hanem a gyülekezet is átélt egy gyászfolyamatot, egy törést, aminek nem akarom kitenni a gyülekezetet…

– Csak azért kérdem, mert az angyalkúti 140 hívő elég kevésnek tűnik egy lelkész eltartásához…
Nincsenek sokan, viszont számomra egy átlátható mennyiség, amit magam is pásztorolni tudok. A legtöbben azt nézik, hányan vannak vasárnap a templomban, de hiába törekedünk a sokra vasárnap, ha hétköznap nincs kit megszólítani. Inkább Isten vezetésével olyan közösségnek az építését vállalom fel, amelynek Jézus Krisztus a pásztora.

– Kisleány korában döntött a lelkészik pálya mellett, vagy hirtelen támadt ötlet volt?
Nálam ez egy folyamatban jelent meg. Az életem során kaptam több megerősítést, hogy ezen az úton kell járnom. A teológia egy még nagyobb megerősítés volt, ezért ott ennek szellemében végeztem a munkámat. Ebben fokozatos megerősítést és visszacsatolást kaptam: a lelkészi pálya az én utam. Vagyis Isten meghívott a szolgálatra, amit becsülettel szeretnék végezni!

– Úgy legyen, Isten adjon hozzá elegendő lelki erőt! Köszönöm szépen a beszélgetést.
Én köszönöm a lehetőséget!

(Balta János - Nyugati Jelen)