Családnapra gyűlt össze 60 személy a feketegyarmati református gyülekezetben június 31-én. Az eseményen a legfiatalabb résztvevő tíz hónapos, a legidősebb 80 éves volt. A délelőtti istentiszteleten Nemes Emil lelkipásztor prédikációjában Jákobról és az ő nagy családjáról beszélt. „Jákob családjában látszólag rend van, szép nagycsalád, a gyerekek növekednek, a vagyon gyarapodik. Sokszor azonban a látszat csal. A látszólagos nyugalom, békesség csak külső máz, amely alatt mély ellentétek feszülnek egymásnak: irigység, féltékenység, versengés, gyűlölet, dicsőségvágy él a családban élők szíve mélyén. S ugyan „az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám16, 7). Arra mindig nagyon szoktunk ügyelni, hogy tiszta legyen a kezünk, hiszen lépten-nyomon azt halljuk, hogy mossunk kezet, nehog elkapjunk valamilyen betegséget. Azonban a szívünk tisztaságára oly ritkán vigyázunk. Pedig ennek nem feltétlenül kell így lennie. Indulatainkat tárjuk fel Isten előtt, és kérjünk Tőle tiszta szívet! Azt mondja Jakab apostol: „Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok”. Mert az istenfélő emberhez csak a tiszta szív méltó. Isten ezt várja el tőlünk, hogy legyen tiszta a szívünk. Akiknek a szíve tiszta, azoknak Isten áldást ígér a Zsoltárok könyve 97. rész 11. versében: „Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre”. Péter apostol intéséről se feledkezzünk meg: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt. 1, 22–23) – tolmácsolta az igét a családnap szervezője.
A megszívlelendő istentisztelet után a családi vasárnap közös ebéd elfogyasztásával folytatódott, az ügyes háziasszonyok gulyást szolgáltak fel a résztvevőknek. Ebéd előtt közösen énekeltük el a székely asztali áldást. Desszertként a nőtestvérek finom tortákkal és süteményekkel kedveskedtek a jelenlevőknek. A gazdag ebédet egy kis sörrel, üdítővel, kávéval, ásványvízzel – ki-ki a maga igénye szerint – nyomtatta el.
Miután mindenki jóllakott, kezdődtek a programok, amelyek közt a családok apraja-nagyja megtalálta a neki valót. Elsőként a Példabeszédek könyvében található igeversekből kiindulva próbáltuk meghatározni, hogy milyen az igazi családi légkör Isten követelményei szerint. Isten fő elvárásai a szeretet, hit, tisztelet, és nem utolsó sorban a fegyelmezett viselkedés, nem háttérbe szorítva a fegyelmezést, az intést sem: „Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.” (Péld 19, 18)
„A vessző és dorgálás bölcsességet ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.” (Péld 29, 15) „Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.” (Péld 29, 17) Az igeversek alapján arról beszélgettünk, hogy szabad-e megvesszőzni a gyermeket? Arra a következtetésre jutottunk, hogy annál tovább soha nem szabad menni, hogy nagy ritkán előfordul, hogy adunk egy pacsit a gyerek popsijára. A fegyelmezést a szülő a gyerekkel szeretettel és határozottsággal kell, hogy gyakorolja, nem kiabálással és erőszakkal. Ezután a kisgyermekes édesanyák mondókázáson vettek részt, a férfiak és a fiatal legények pedig fociztak és asztaliteniszeztek. Ezek alatt a tevékenységek alatt sorban, egyenként vagy családostól egy 4 állomásos imasétányon lehetett végigmenni. A stációknál lelki feltöltődést elősegítő feladatokat kellett végrehajtani. Az imasétány első állomásán a 139. zsoltár alapján, beletekintve az Ige tükrébe, önvizsgálatot tarthattunk, és megformálhattunk önmagunkat gyurmából. A második stációnál megfogalmazhattuk Istennek terveinket, kéréseinket, belehelyezve ezeket az Ő óvó kezeibe. A harmadik állomásnál kéznyomot hagyva a homokba azon gondolkodtunk el, hogy mi magunk vajon milyen nyomot hagyunk a világban. A negyedik kijelölt helyen az 1Kor13-ban olvasható szeretethimnuszt elolvasva, azokért mondhattunk imát, akik életünkre pozitív hatással vannak, akik miatt azok lehetünk, akik vagyunk. Imádság közben egy-egy biztostűre fűzött gyöngyszemmel emlékeztünk azokra a személyekre, akik fontos szerepet töltenek be az életünkben és nagyon kedvesek számunkra.
A rendezvény kézzel fogható hozadéka az a jelképesen elültetett gyülekezeti családfa, amelyen tenyérlenyomatokat hagytunk, odaírva a famíliák lelki gyümölcseit, a fa gyökereit pedig a családok számára kedves igeversekkel helyettesítettük. A rendezvényt gitárral kísért ifjúsági és gyülekezeti énekekkel és közös imádkozással zártuk. Végszóként megfogalmazódott bennünk a Máté 22, 14 alapján, hogy a királyi menyegzőre mindenki kapott meghívást, de a visszaigazolás rajtunk áll!
Kép és szöveg:
Dávid Éva és Dávid Sándor