Október 23-án, vasárnap délután Kisperegen többszörös megemlékező istentiszteletre hívogatott a harangszó, vendégeket és gyülekezeti tagokat egyaránt. A hatvan esztendővel ezelőtti forradalom kitörésének emléknapján nemcsak a szabadság hőseiről emlékeztünk kegyelettel, hanem a kisperegi régiekről is. Azokról, akik 1787. október 21-én tartották letelepedésük és otthonra találásuk örömében az első református istentiszteletet ezen a helyen, és akik 1822. október 21-én helyezték el a mostani templom alapkövét, mely már a Isten harmadik hajléka volt a gyorsan gyarapodó közösségben. Ennek építését Szondy Lajos néhai lelkipásztor vezette le, mint ahogy az ő szolgálatának 30 éve alatt épültek az akkori település malmai, négy iskolája, a parókia, alakultak egyletek és körök férfiaknak-asszonyoknak, leányoknak és gyermekeknek, olvasni szeretőknek. Őreá és az őt szolgálatában követő fia és unokája, Szondy Imre és Szondy Géza lelkipásztorokra is emlékezhetett a hálás, bár az idők és rendszerek viszontagságában megfogyatkozott gyülekezet.
A meghívott gyülekezetek is az egykori Szondy családhoz és Kispereghez kötődnek. Így volt jelen Vékony Zsolt József lelkipásztor, az Aradi Egyházmegye ifjúsági előadója és felesége kíséretében a szentleányfalvi gyülekezet népes és lelkes küldöttsége. Szentleányfalván Szondy Géza 14 éves szolgálata idején, a 19. és 20. századok fordulóján épült a templom, iskola, újult a parókia. Csizmadia Ferenc Nagybodófalva és Szapáryfalva lelkipásztora is nyolc bodófalvi gyülekezeti taggal érkezett, akik már az újra megtalált rokoni szálakat erősítették. Tudniillik Nagybodófalva megalapításakor 80 kisperegi család költözött oda, és a generációk során, ha nem is felejtődött el, de elerőtlenedett a kapcsolat a távolság miatt.
A Szondy család és a kisperegi gyülekezet karolta fel a cseh ajkú reformátusokat is, amikor ők a mai Nagypereg területén telepedtek le, de a pécskai reformátusok is az ő kezdeményezésükre szerveződtek gyülekezetté a 20. század elején.
A szomszéd települések gyülekezeteinek képviseletében érkeztek Kalouszek Jároszláv nagyperegi lévita lelkipásztor és az őt elkísérők, valamint Tóbiás Emőke Piroska, Pécska–Szemlak–Nagylak lelkipásztora.
Az ünneplő egybegyűlteknek nt. Módi József esperes-lelkipásztor hirdette Isten igéjét a Bírák könyve 2. részének 6-10 versei alapján. Igehirdetésében megemlékezett a szabadságért harcokat vállaló forradalmárokról, visszatekintett az itt otthonra találó, Egyekről elmenekült református elődökre, és még távolabbra a bibliai múltba, az Ígéret földjét elnyert népre és az őt vezető Józsuéra. A negyven esztendei vándorlás után hazára lelt választott nép szabadon dicsérhette Istenét. De Józsué és teljes nemzedéke halála után az új nemzedék szabadosságában a szerencse, jólét bálvány-isteneit kezdte imádni, és „nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit”. Óva intette ettől a cserétől a jelen nemzedéket is – beleértve anyanyelvünk féltve őrzését és ápolását is, hiszen Istent is anyanyelvünkön tudjuk megszólítani, dicsőíteni.
Ebben erősíthet az elődök helytállása és hite is, melyről a lapidárium sírkövei is tanúskodnak. Erről a házigazda gyülekezet lelkipásztora, Tóbiás Tibor György ismertetett. A lapidáriumok, kőtárak a reneszánsz korban kezdtek elterjedni, és azóta ilyen formában is emléket állítanak a múltban élteknek. Kisperegen sírkő-tárat létesített a gyülekezet, méltó módon emlékezve a templomépítő Szondy Lajosról és az egykor itt élőkről.
Az istentiszteletet követően a lelkipásztor minden jelenlévőt az elkészült lapidárium megtekintésére hívott a temetőkertbe, mely dr. Peter Hügel múzeumigazgató és tudomásunk szerint az első ilyen kezdeményezés és emlékállítás Arad megyében.
Együtt ünnepelt a gyülekezettel a munkák folyamatát tanácsokkal és anyagiakkal támogató RMDSZ képviseletében Király András államtitkár, Péró Tamás megyei ügyvezető elnök, Kovács Imre polgármester, Hajas István helyi RMDSZ-elnök.
A sajtó képviselői – Balta János és Pataky Lehel Zsolt –, valamint helyi szinten Nagy Máté Zsolt és Molnár Roland konfirmandusok örökítették meg képekben és hanganyagában a történteket.
A régi temető helyén meglelt 24 régi sírkő közül kettő lelkipásztoroké, Szondy Lajosé és az első kisperegi származású lelkészé, Diószegi Endréé. A többi, 1850 és 1907 közötti sírkő teljes demográfiai metszetét nyújtja az akkori településnek: van köztük édesanyának és három kisdedének emelt, de 6 évesnek, 20 évesnek, férjeknek, feleségeknek, házastársaknak, testvérpároknak, kolerában elhunytaknak, időseknek állított is. Ezek most egybegyűjtve, letisztítva, egy sétány két oldalán a Szondy-kriptához vezető úton helyezkednek el.
Az RMDSZ képviseletében Király András és Kovács Imre polgármester köszöntője és a vendég lelkipásztorok igei köszöntője után elhelyezték az emlékezés koszorúit, virágait a Szondy-kriptán és minden sírkövön. Áldást az egybegyűltekre Módi József esperes mondott, nemzeti imádságunk eléneklését követően a gyülekezet presbitériumának és nőszövetségének szervezésében bőséges szeretetvendégség keretében folytatódott az együttlét.
A „megemlékezés útjának” is nevezett sírkő-tár megálmodója a gyülekezet presbitériuma és a lelkész házaspár. Létrejöttében segítségünkre sietett id. Szép Sándor, aki a sétány járólapjait adományozta, Czobor József, aki munkagépével segített többször is a sírkövek elcserjésedett területről való kiemelésében és új elhelyezésében, valamint Nagypereg község Polgármesteri Hivatala. És áldottak legyenek az önkéntesek kezei, diáktól nyugdíjasig, akik tavasztól a különböző munkálatokból derekasan kivették részüket!
Az Úré legyen mindené a dicsőség, és hogy e jeles napon jókedvéből még verőfényes nap is tűzhetett ránk!
Tóbiás Tibor György és Emőke