Nt. Módi Józsefet, az Aradi Református Egyházmegye esperesét a legutóbbi választások alkalmával, egyhangú szavazással erősítették meg a tisztségében. Az alkalom kapcsán a megtett útról, illetve a jövőbeli tervekről, elképzelésekről beszélgettünk.
– Nt. esperes úr, újraválasztásához gratulálunk, további szolgálatára Isten áldását kívánjuk! Elöljáróban az érdekelne, mit jelentett az Ön számára lelki, illetve szervezési vonatkozásban, a közelmúltban Aradon lezajlott, a Történelmi Békés–Bánáti Református Egyházmegye három részre szakított híveinek és lelkészeinek a IV. találkozója?
– Köszönöm szépen a jókívánságot. Isten áldása volt a Történelmi Békés–Bánáti Egyházmegyék találkozójának a megszervezésén is, de a rendezvényen is. A megszervezése nem volt könnyű, főként azért, mert elég nagy távolságra élünk Aradtól, ami azzal járt, hogy a rendezvény előtti héten, hetekben napi rendszerességgel be kellett járnunk Aradra. A szervezésben nagy segítséget kaptunk az arad-belvárosi lelkész-házaspártól, illetve az egyházmegyében szolgáló kollégáktól. Tehát a felelősség és a munkavégzés is osztódott. Nem volt könnyű, mégsem éreztük azt, hogy fárasztó, mert tapasztaltuk, hogy áldás van rajta.
– Önnek, lelkileg mit jelentett, hogy az egykori Egyházmegye lelkészei és esperesei, noha három részre szakítva szolgálnak, újra találkozhattak?
– Amikor először felmerült a IV. találkozó Aradon történő megszervezésének a kérdése, mindnyájunk számára egyértelművé vált, hogy Arad-belváros lesz a helyszíne. Méghozzá azért, mert jelenleg a legnagyobb, a legtöbb férőhellyel rendelkező templomunk, ahol adott a történelmi színtér is. Számomra, lelkileg egyfajta megerősítés volt, mert talán ez a rendezvény erősített meg még inkább abban, hogy az a munka, az a szolgálat, amelyre a kollégáimmal együtt 6 éven át próbáltunk hangsúlyt fektetni, vagyis a lelki kapcsolatok megerősítése, kiteljesedhetett. Nagyon sok lelkész és gyülekezeti tag állt mellénk és segített, mindenki tudta a feladatát, nagyon sokszor kérés nélkül működtek közre az előkészületekben. E tapasztalat abban erősített meg, hogy a felkészülésben szükséges fáradságos munka és szolgálat nem volt hiábavaló.
– Mit jelent az Ön számára a tény, miszerint egyhangú szavazással választották újra az egyházmegye élére?
– Ahogy az előző választáskor, a mostani előtt is Isten tanácsát kértem. Természetesen, nagyon jólesett a kollégáknak, illetve az egyházközségeknek a mellettem való kiállása, de ez a vezérige adatott ez alkalommal számomra, az I. Korintusi levél XV. fejezete, 58. versében: „Atyámfiai, erősen álljatok, mozdíthatatlanul buzgólkodván az Úrnak dolgában! Tudván azt, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.”
Istennek legyen hála, azt tapasztaltuk az elmúlt 6 esztendőben – ami nem személyek érdeme, hanem egyértelműen Istené az érdem és a dicsőség –, hogy a munka, amire hangsúlyt fektettünk, a kollégák közötti lelki kapcsolat, az őszinte párbeszéd, ami kifelé, a gyülekezetek felé is egyre nyilvánvalóbban kezdett sugározni, az meghozta a gyümölcsét. Hisszük, hogy ezáltal a folytatásban is úgy tudjuk az Urat szolgálni akár lelkészként, akár gyülekezeti tagként, hogy azzal az Aradi Missziói Református Egyházmegye lelki építését mozdítjuk előre. Természetesen, voltak megvalósításaink az elmúlt hat évben. Olyan megvalósítások, amelyekre nem számítottunk. Ezekben egyértelmű partnerünk volt az RMDSZ Arad megyei szervezete. Jó volt megtapasztalni, hogy bizalommal tudtunk fordulni segítségért egymáshoz. E bizalom alapját az a fajta lelkület képezte, hogy közös a célunk. Többektől hallottam, hogy nem másodlagos Isten dicsőségének a szolgálata számukra sem. Azért látom Isten áldását az Arad megyei magyarságért tevékenykedő emberek életén, nem csak egyházi, hanem világi szinten is helytállókén, mert fontos számukra is az Isten igéjéhez való ragaszkodás, és a Tőle való segítség-, illetve tanácskérés.
Hitre neveléssel a lemorzsolódás ellen
– Igehirdetésében említette, hogy valamivel több, mint 5500 nyilvántartott híve van az Aradi Egyházmegyének. E szám milyen tendenciát mutat?
– Sajnos, ahogy a magyarságunk, ugyanúgy a református hívek jelenlegi létszáma is a lemorzsolódást támasztja alá. Az elmúlt hat évben mintegy 600 lélekkel fogytunk. Ennek egyik oka az elköltözések nagysága, de talán még annál is nagyobb ok a keresztelések és a temetések közötti negatív arány. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, főként a nagyvárosokban, de falvakon is vannak olyan egyháztagok, akik nem óhajtják a gyülekezeti közösségben megélni a keresztyénségüket. Éppen ezért fontos, hogy a lelkészek a gyülekezetekben úgy szolgáljanak, és arra buzdítsák az isteni igét hallgató híveket, hogy az életük példáján keresztül, a másik emberhez való viszonyulásuk által is próbáljanak másokat megnyerni Krisztusnak és az Anyaszentegyháznak. Ez erővel soha nem megy, illetve amikor erővel próbálták, annak nem volt jó eredménye. Sokkal inkább a türelmes, szolgálatkész, a gyakorlatban megélt hit útján lehet eredményre jutni.
– Az iskolákban folytatott hitoktatásnak vannak-e pozitív eredményei?
– Bízunk abban, hogy a munkánk nem hiábavaló. Soha nem abban a mértékben növekszik a vetés, ahogyan azt mi szeretnénk vagy elvárnánk, de Istennek legyen hála, látunk pozitív eredményeket azoknál a generációknál, akiket már kisgyermekként taníthattunk, gyűjthettük Isten igéje köré. Főként rajtuk látszik, hogy felnőve, ha nem is akkora mértékben, ahogyan szeretnénk, de Isten Anyaszentegyházának aktív tagjaivá válnak.
– Vannak-e újszerű tervei a folyó mandátumra?
– Leginkább folytatni szeretném, amit közösen elkezdtünk: a lelkészértekezleteken rendszeresen megbeszéljük azokat a gondokat, amelyek gyülekezeti szinten felmerülnek. Nagyon hálás vagyok azért, hogy az értekezletek baráti, kötetlen beszélgetésekké váltak, ahol mindenki őszintén és bizalommal elmondhatja, ami aggasztja vagy éppen örömmel tölti el. Közösen próbálunk megoldásokat találni az egyes gyülekezetek gondjára, esetleg a lelkész-gyülekezet kapcsolatára. Minden szolgálatban lévő lelkipásztor megtapasztalhatja, hogy egy olyan közösséghez tartozik, ahol számítanak rá, és ahol ő is számíthat másokra. Sikerült templomokat is felújítanunk, de a sikerek Isten jótéteményei voltak, mi csupán tettük a dolgunkat. Számomra sokkal fontosabbak a lelki kapcsolatok. Éppen ezért, családi napokat szerveztünk lelkipásztorok számára, kihelyezett gyűléseket, hogy kötetlenebb hangulatban tudjunk egymással beszélni. Tehát számomra elsődleges a lelki építkezés, aminek eredményeként megvalósulhat a másodlagos, a fizikai építkezés is. Isten áldása legyen minden Arad megyében élő testvérünk életén!
– Úgy legyen, köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János - Nyugati Jelen