Az Aradi Református Egyházmegye szervezésében, az Arad-Belvárosi Református Egyházközség templomában október 1.-én került sor a Trianon előtti Békés-Bánáti Református Egyházmegye utódmegyéinek negyedik találkozójára.
A Békés-Bánáti Református Egyházmegye a történelmi Magyarország legnagyobb egyházmegyéje volt. Területe Orsovától Szeghalomig, Pancsovától Csongrádig tartott. A lélekszáma 211.250 fő volt, 49 anyaegyházközsége, 8 leányegyházközsége, 24 fiókegyházközsége, 5 ötvennél nagyobb lélekszámú szórványa, és 276 ötven lélekszám alatti szórványa, valamint 191 iskolája volt.
Ma az egyházmegye három ország területén (Magyarország, Románia és Szerbia), öt egyházmegyében él: Aradi, Bánáti, Békési, Csongrádi és Temesvári. Ezen egyháztestek küldöttei jöttek el az idén a nemzet Golgotájához, Aradra. Tudjuk, hogy ami elmúlt, afelett sírni nem kell, de emlékezni fontos, mert ezekből az emlékezésekből még évszázad múltával is közösségmegtartó erő árad.
Mintha Isten is így akarta volna: szép, őszi napsugaras időt adott a nevében összegyűlőknek, hogy örvendezzenek.
Már kora délelőtt, a találkozó kezdete előtt jó órával kezdtek érkezni a vendégek. A házigazda szerepét betöltő Arad-Belvárosi gyülekezet presbitériuma és a szervezésben segítő hívek jelesre vizsgáztak. Jelen voltak a buszok érkezésénél, segítették az érkezőket a regisztráció helyszínére vezetni.
A regisztráció alkalmával, melyre az aradi Csiki Gergely Főgimnázium udvarán került sor, a találkozóra érkezett vendégek egy kis csomagot vehettek át, melyben a találkozó programjával kapcsolatos tájékoztató mellett egy egyházmegyénk gyülekezeteit bemutató kiadványt, valamint egy aradi mézeskalács szívet is találhattak.
A délelőtti nyitóistentisztelet alkalmával a belvárosi templomot megtöltő gyülekezet Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének az igehirdetését hallgathatta.
Az igehirdetés után Kiss Zsuzsanna egyetemista szavalta el Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeményét, majd a köszöntők sora következett. Előbb Módi József, az Aradi Egyházmegye esperese köszöntötte házigazdaként a megjelenteket, és mutatta be röviden azt az egyházmegyét, mely ezen alkalommal otthont adott a találkozónak.
Megköszönve Csűry István püspöknek az igei szolgálatot, köszöntötte Katona Gyulát, a Békési Református egyházmegye esperesét, Juhász Andrást, a Csongrádi Egyházmegye esperesét, Fazakas Csabát, a Temesi Egyházmegye leköszönő esperesét, valamint Kiss Nándort, a Bánáti Református egyházmegye esperesét.
A további vendégek közül köszöntötte Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagyot, valamint Nagy Szabó Kornélia karnagyot, a lelkipásztorokat, lelkészfeleségeket, a presbitereket, a gyülekezetek küldötteit, valamint a testvéregyházak képviselőit és a világi vedégeket: dr. Hegyi Ádám történészt, Király András oktatási államtitkárt, Bognár Levente aradi alpolgármestert, Faragó Pétert, az RMDSZ Arad megyei elnökét, továbbá a politikai és a civilszervezetek képviselőit, valamint Éder Enikő színművészt és Borsos Pál zeneszerzőt és Dinnyés József énekest, akik a későbbiek során mutatták be műsorukat.
A köszöntésekkel egyidejüleg kaptak szót a jelenlévő egyházmegyék esperesei, akik kivetített bemutató segítségével számoltak be közösségük életéről. Előbb a két anyaországi egyházmegye, a Békési, majd a Csongrádi, aztán a Temesi Egyházmegye, végül pedig a szerbiai Bánáti Egyházmegye életét, működési feltételeit ismertették az esperesek.
A jelen lévő világiak közül Bognár Levente aradi alpolgármester szólalt meg. Elmondta: Arad számára nagyon fontosak a református közösségek, akik komoly örökséggel gazdagítják a városi értékeket.
Király András oktatási államtitkár, Arad-belvárosi presbiter, csatlakozott az elhangzott igehirdetéshez: nem elég a templomban reformátusnak lenni, itt meghallgatni az igét, hanem az ige szerint kell élnünk, cselekednünk.
Faragó Péter, az RMDSZ megyei elnöke hozzászólásában az Aradi Magyar Napok kéthetes rendezvénysorozatnak a felekezetekkel, a civilszervezetekkel közösen történt megszervezését méltatta.
Ezt követően dr. Hegyi Ádám történész-kutató a Békés-Bánáti Református Egyházmegyéről végzett kutatásairól számolt be. Reményei szerint munkatársaival közösen végzett kutatás eredményei hamarosan kötetben is napvilágot látnak.
A továbbiakban Éder Enikő, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze, az Aradi Kamaraszínház tagja, Borsos Pál zenész, zeneszerző zongorakíséretével mutatta be a Figyel az Isten című, a legmélyebb érzelemtől a legmagasabb dinamikáig váltakozó, megható erdélyiséggel, modern hitvallásos szellemben összeállított műsorát.
Az ebédszünet előtt még a találkozó egyik nagyon fontos pillanatára került sor, amikor a templomból kivonuló hívek kivitték magukkal az utcára – jelen esetben a templom közelében lévő Tűzoltó-térre – az Isten Igéjének élő reménységét. A Szabadság szobornál az egykori Békés-Bánáti Egyházmegye esperesei koszorúzását követően, mintegy ötszáz református énekelte el a 90. zsoltár első versszakát, mely lassan ötszáz éves református hitvallásként hirdeti, hogy mi Istenben bíztunk eleitől fogva.
A Csiky Gergely Főgimnázium udvarán lebonyolított ebéd ideje alatt gyülekezetek nőszövetségei, valamint református kézművesek kirakodóvásárt is rendeztek. Lehetett itt énekeskönyv-, vagy Biblia borítót, vallásos könyveket, csigatésztát, mézeskalácsot vásárolni, sőt itt lehetett megvásárolni a Balla Géza pincészetéből származó borokat is, melyet éppen erre a találkozóra palackozott.
A délutáni együttlét a templomban folytatódott, ahol először Dinnyés József, magyarországi énekes és daltulajdonos Huszár Gál néhány XVI. századi zsoltárfeldolgozásainak ízelítőjével hangolta rá a gyülekezetet az úrvacsorás istentiszteletre.
A záró istentiszteleten dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét Lukács evangéliuma 11. része, 29–32. versei alapján.
Ezt az alkalmat a kórusmuzsika tette ünnepélyesebbé. A mintegy 40 tagú énekkar magvát Szegedről a Szegedi Kis István kórus képezte. Hozzájuk csatlakoztak énekes testvérek Békésről, Békéscsabáról, Gyuláról, Vésztőről. A műveket kijelölte, előkészítette és vezényelte Nagy-Szabó Kornélia Szeged Honvéd-téri kántor-karnagy, zongoratanár-korrepetitor. Az ünnepség orgonistája Farkas János a békési református egyházközség kántor-karnagya volt. A kórus által előadott három darab a majd félévezredes Reformáció örökségét képviselte a genfi zsoltár dallammal, amelyhez a történelmi szöveg társult (C. Goudimel: Ne csüggedj el kicsiny sereg), a magyar dicsérettel (Gárdonyi Zoltán: Mondjatok dicséretet), és a kortárs kompozícióval Kádár Ferenc nagyszerű három strófás szövegével (Berkesi Sándor: Magyar ének).
Az istentisztelet a hirdetett ige után a kiábrázolt igével folytatódott, az úrvacsorában maga Krisztus kínálta fel számunkra megtöretett teste és kiontatott vére szent jegyei által a kegyelmet.
A találkozó végén aztán sor került a Történelmi Békés-Bánáti Egyházmegye zászlajának átadására. A következő esztendőben a vajdasági Bánáti Egyházmegye rendezheti meg a találkozót, így ennek az egyházmegyének a képviselői vehették át a vándorzászlót. A Bánáti Egyházmegye esperese, Kiss Nándor szép köszönő beszéddel vette át a zászlót, sőt már a jövő évi nagybecskereki találkozót is meghirdette.
Talán a legfelemelőbb része az aradi együttlétnek az volt, mikor az öt jelenlegi egyházmegye három országrészre szakadt hívei egy szívvel-lélekkel énekelték el a Trianon himnuszt, mint összetartozásunknak, közös céljainknak és reményeinknek énekelt imádságát.
Az október eleji találkozónk valószínűleg nemcsak a szomszédos – egykor közös – egyházmegyékből Aradra látogató nemzet- és hittestvéreinknek lehetett élmény. Mert mi, aradiak, hisszük, hogy Isten kegyelméből ez valóban áldásos alkalom lehetett mindannyiunk számára. Emellett érezzük azt is, mennyire csodálatos az, mikor az Isten egy ilyen parányi lélekszámú református közösséget, mint a mienk, használ fel arra, hogy nevének dicsőség adassék.
Amikor köszönetet mondunk mindazoknak, akik részesei voltak ennek a találkozónak, ennek az Isteni tiszteletadásnak és hálaünnepnek, akkor nem feledkezhetünk el a házigazda szerepét betöltő Arad-Belvárosi gyülekezetről, presbitériumáról és az ott szolgálatot végző Baracsi lelkészházaspárról, akik a találkozó megrendezését és pályázatok útján az anyagi háttér jelentős részét készítették elő.
Istené legyen a hála és a köszönet azért, hogy a 16 szolgálattevő által alkotott egyházmegyei lelkészközösséget Módi József esperes úr egybe tudta, és tudja fogni, hogy a közös cél érdekében mindannyian megtalálják a szolgálat lehetőségét. Hiszen mindegyik lelkipásztor derekasan kivette részét a találkozó szervezéséből: egyházmegyénk gyülekezeteit bemutató tájékoztató füzet megszerkesztésénél és kinyomtatásánál, a vendégek regisztrációjánál, az ajándékcsomagok előkészítésénél, a templomi ülésrend betartásánál, az énekek és egyházmegyék bemutatójának kivetítésénél, az énekkar szolgálatának előkészítésénél és nagyon sok apró mozzanatnál szinte láthatatlanul is, de ott volt a sok áldásos előkészítő munka.
Mindazáltal tudjuk, „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.” (Zsoltárok 127, 1). Minden előkészítő munka mögött Isten gondviselése volt, minden imádság mögött az Úr kegyelme. Hálaadásunk az Úrnak szól! Áldott legyen a neve, hogy ünnepelni engedett minket! Ő vigyázzon ezután is ránk, és őrizze továbbra is népünket és híveinket az Ő gondviselő szeretetében !
Lőrincz Lóránd-Péter