„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.”
Galata 6, 14.
.jpg)
Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulását ünnepeltük. Nagypénteken megfeszítését és halálát a golgotai kereszten. Amit az ószövetségi írásokban Isten megígért, és amit Jézus maga is többször hirdetett, bekövetkezett. Nekem Jeruzsálembe kell mennem, ott sokat kell szenvednem a hivatalosoktól és meg kell halnom, immár beteljesedett. Küldetését bevégezte, megváltásunkat megszerezte! Elvégeztetett – kiáltotta, és lelkét az Atya kezére bízta. Hol? A kereszten! Az Isten Fiának a leggyalázatosabb halálnemben volt része. Csak lázítókat és államellenes vétséget elkövető személyeket illettek kereszthalállal. Jézust saját népe küldte a halálba Isten terve szerint, Aki úgy szerette ezt a világot, az embert, minket, hogy saját Fiát adta a keresztre, a halálba, hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jn. 3, 16. Krisztus keresztje tehát nem csupán egy történelmi esemény jele, hanem Isten irgalmából, szeretetéből fakadó szabadítás, megváltás, mely üdvösséget ad a benne hívőknek, azoknak, akik számára a világ és bűneik megfeszíttettek, és ők is a világnak, akik tiszta szívből hisznek.
Amikor először Budapesten jártam, egy kedves idős testvérem a Mátrában elvezetett egy hatalmas fakereszthez. Megálltunk előtte és azt kérdezte tőlem: fiam, mit üzen, mit jelent ez néked? Amit csak tudtam, mindent elmondtam róla. Egy szeget adott a kezembe, és azt mondta, hogy takarítsam ki a kereszten alig látható írást. Megtettem. Hálásan és boldogan olvastam: Így szeretett Isten téged! Sosem felejtem el. Úgy szeretett engem Isten, ahogy azt a kereszt által üzeni. Azóta sok mindent megértettem még. Állok most is a kereszt alatt és hallgatom üzenetét: minden ember bűnös és megváltásra szorul. Magunkban hordozzuk mind az eredendő, mind a naponként elkövetett bűnöket, sőt azokat napról-napra sokasítjuk. Természetünknél fogva istenellenesek vagyunk, lázadók, elégedetlenek, szeretetlenek, irigyek, csalók, lopók, versengők, gyilkosok. Kezünk véres a vérontástól. Ó, én nyomorult ember! – kiáltja Pál – ki szabadít meg engem a halálnak eme testéből? Kicsoda? A kereszten elvérzett Isten Fia! Ha hiszel benne, ha elfogadod áldozatát, máris tiéd, mienk a szabadulás. Nem csodás üzenet ez? Ha mint megtért bűnös a keresztre nézek, megtalálom benne üdvösségem örök alapját. Látom bűneim gyökeres kiirtását, hogy Isten szeret, érettem és velem van, mégpedig abban a helyzetben, amelyben éppen vagyok. Megerősít, megnyugtat, hogy Ő a bűnösök barátja, a legistentelenebb bűnösök igazságos megigazítója.
Isten olyan elbánásban részesítette a bűnt a kereszten, hogy ezáltal önmagát végtelenül megdicsőítette. Mi tagadás, irgalma, szeretete rabul ejtette, megolvasztotta szívemet, és amilyen mértékben helyet kap valóságosan ez a szeretet életemben, olyan mértékben távolodok el a világtól, a gonosztól. Érzem, hogy Isten közvetlen közelébe kerülök, sőt egyenesen az Ő ölébe. A kereszt
elválaszt a világtól, örökre összeköt Ővele és áldott közösségébe kapcsol. Hol láthatnánk meg ezeket a dolgokat, ha nem a kereszten? Sehol máshol. Nézhetnénk akárhova, nem láthatnánk meg, és nem szemlélhetnénk ezeket. Ott látom az isteni igazságok áldott egyesülését, az ige beteljesülését... dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embernek. Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből. Zsolt. 85, 11–12.
Nos, testvéreim, azért olyan drága a kereszt, mert ez a mi békességünk alapja. Az Atya számára is a legnagyobb érték, az első helyet foglalja el szívében, és ez nem is csoda. Drága és hőn szeretett Fiának azon kellett függenie, szenvednie, haláltusáját megvívnia, azon teljesítette Atyja akaratát és örömét, és váltotta meg kegyelme gyermekeit, minket, bűnösöket. A kereszt örökre összekötött Istennel, elválasztott a bűntől és a világtól. A hívő Krisztusban meghalt a világ számára, ezért nem a világgal, hanem Istennel van közösségben az új élet, új természet erejében. Új életben, új emberként mennyei polgár is. Ezért, mint Urát őt is gyűlöli a világ, idegen ezen a földön, mert nem csak bűneivel, hanem a világgal is leszámolt. Mindezt a kereszt üzenetéből tudjuk, mely a zsidónak botránkozás, a pogánynak bolondság, nekik, akik elvesznek, nekünk pedig, akik hiszünk és megtartatunk, Istennek ereje. 1 Kor.1, 18. Ez az erő árad ma is szerte az egész világon és változtatja meg milliók és milliók életét. Örömmel vallom, hogy ez változtatta meg az én életemet, szeretteim és a gyülekezetünk életét is. Ezért gyülekezetünk élő gyülekezet, tagjai nagyrészt megtért, újjászületett lelkek, akik Istennek és az Ő ügyének élnek. Mindezért Övé a dicsőség, miénk csak orcánk pirulása. Testvérem, állj te is a kereszt elé, alá és kérjed mind a magad, mind szeretteid számára ezt a csodálatos változást, a kereszt, az Ige ás a Szentlélek ereje által. Megújul az életünk, és boldogok leszünk, amit szívemből kívánok minden kedves Testvéremnek.
Józsa Ferencz, református lelkipásztor
Messze fenn egy hegyen,Áll egy régi kereszt...Hol a tiszta és szent,Minden bűnömért megöletett...Üdvöt Tőle nyertem,Vele életem megváltozott....Őrzöm az emlékedet,Drága vagy nékem mindenek felett,Addig míg koronát nem nyerek,Átkarollak te drága kereszt.(Ifjúsági ének)