„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az Ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra. Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.”
1 Pét. 1, 3–5
Kedves testvéreim!
Nagypéntek után felragyogott a húsvét, az Úr feltámadásának napja. Az élet győzött a halál felett. A gyászt felváltotta a feltámadás öröme. Jézus széttépte a halál kötelékeit, kijött a sírból. Él, és élni fog örökké. Soha többé nem vehet rajta erőt a halál. De, nemcsak rajta, rajtunk sem! Ő maga mondotta: Én élek, s ti is élni fogtok. Az Ő győzelme a mi győzelmünk is, és ez a győzelem nekünk életet, üdvösséget, biztos, boldog jövendőt jelent. Ezt értették meg a tanítványok, köztük Péter is, és ez kell hogy bennünk is világossá váljon. A megfeszítés, a halál, az előtte és közben zajló események megfosztották a tanítványokat minden reménységüktől. El sem tudták képzelni, hogy mindaz megtörténhet Urukkal, virágvasárnapi Királyukkal, és azt sem, hogy mi lesz ővelük azután. De Jézus feltámadt, megjelent nekik, láthatták Őt, sebeit, hallhatták, amint köszöntötte őket: Békesség néktek! Péternek külön is megjelent, és háromszor is megkérdezte: Szeretsz-e engem? Erre ő azt válaszolta: Uram, szeretlek, te tudod, hogy én szeretlek téged. Ekkor az Úr visszaállította pásztori szolgálatába. Továbbra is rábízta a nyájat: Legeltesd, őrizd az én juhaimat. Bizalmam továbbra is a tied. Szeretlek. Óriási hatással volt ez a tanítvány életére.Testvéreim, amikor mindezek a kedves, szívet, lelket melengető események áthatották az apostol lelkét és egész lényét, akkor tört fel belőle a bizonyságtétel mindarról, ami Isten kegyelme által végbement benne. Áldott az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, aki az Ő nagy irgalmassága szerint, újonnan szült minket élő reménységre, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Mit tesz Péter? Imádkozik. Dicsőíti és imádja Istent. Miért teszi ezt? Mit vall meg, és ismer be ezzel? A Mester megfeszítése és halálakor elveszített reménységét, az Úr feltámadásakor visszakapta. A halott reménység élő reménységgé lett a feltámasztott Krisztus által, ami egyedül csak az Atya műve, és ez az Ő irántunk való szeretetének jele is. Ő a megváltásunk forrása, aki Jézus Krisztusnak Atyja, és immár Jézus által a mi Atyánk is. Röviden ezt az igét így foglalhatjuk össze: megváltásunk Istentől van, az Ő nagy irgalmasságából, kegyelméből, szeretetéből. Lényege, hogy Jézus feltámadásával újjá szült minket, bűnösöket élő reménységre, új élettel ajándékozott meg, hogy új életben, új emberként az Ő örömére és dicsőségére éljünk. Életünknek tartalmat, értelmet és célt adott. Így hát – legyünk nagyon hálásak – Jézus feltámadása megváltásunk igazi alapja. Miért? Azért, mert az, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, bizonyítja, hogy elfogadta Fia tökéletes áldozatát, melyet értünk mutatott be a kereszten. Jézus feltámadása bizonysága annak is, hogy vére által megmosott, kibékített az Atyával, hogy megváltásunk a bűn és sátán uralma alól megtörtént, igaz, amint az is, hogy Isten megváltott gyermekei vagyunk. Jézus megfizette bűneink büntetését, kiegyenlítette adósságunkat, teljes jóvátételt szerzett. Az Atya akarata a bűn büntetésére nézve teljesült. A bűn zsoldja, megfizetése a halál, ez a kereszten végbement. Jézus feltámadásával Isten azt jelezte, hogy Fiának áldozati műve, amit és ahogy a kereszten véghezvitt, az Ő szívét teljesen kielégítette. A feltámasztás az Atya válasza Fia „elvégeztetett” kiáltására, de ugyanakkor a mi dicsőséges feltámadásunknak biztos záloga is. Aki Krisztusban él és hisz, az Benne is hal meg, az örök életre fog feltámadni és nem a kárhozatra. Újjászült minket Jézus Krisztus feltámadása által élő reménységre. Hatalmas változást, fordulatot hozott Jézus feltámadása. A tanítványok elveszített kincsüket visszakapták. Hitük megerősödött, reménységük élő reménységgé lett. Újraindult életük, folytathatták, ahol abbahagyták, még nagyobb erővel, sőt még erősebb hittel és lendülettel a feltámadott Úr örömére és dicsőségére. Így vagyunk ezzel mi is, így kell cselekednünk nekünk is. Aztán, így folytatódik az ige: amikor újjászülettünk, megkaptuk a reménységet egy örökségre a mennybe. Az örökség Isten országát, az örök életet jelenti és mindazt is, amit a hívő megkap és élvezni fog örökké Jézus Krisztussal. Ez az örökség romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan, azaz bűnmentes, időtálló, halálbiztos. De, nem csak az örökség van biztonságban, hanem mi magunk is, mert Isten hatalma őriz hit által. Az örökséget megőrzi számunkra, minket pedig megőriz az örökség számára, amely nyilvánvaló lesz az utolsó időben. Isten hatalma őriz, mert ez az Ő feladata, a mienk az, hogy hit által fogadjuk el a feltámadott Jézus Krisztus golgotai áldozatát, a halál feletti győzelmét és győzedelmes életét. Elfogadjuk? Hisszük-e, hogy Jézus feltámadt, él, és él bennünk is, hogy feltámadása által újjászült, bennünk munkálkodik, és velünk van minden napon a világ végezetéig? Legyen a válaszunk: hisszük, érezzük és átéljük jelenlétét, valóságát, gondviselő kegyelmét és szeretetét. Hisszük, hogy mi is feltámadunk és ama dicső honban örökké Vele leszünk. Ámen.
Kedves testvéreim, ezekkel a gondolatokkal kívánunk néktek áldott feltámadási ünnepeket. Adja az Úr, hogy tudjuk vallani az apostollal együtt: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, feltámadtam. Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Gal. 2, 20.
A feltámadott Úr áldjon és őrizzen meg mindnyájatokat!
Szívemből és szeretettel,
Józsa Ferencz
lelkipásztor