Harangszentelés a Németszentpéteri Református Gyülekezetben

 „Ország, ország, halld meg az Úr szavát.” Jer. 22, 29.

               „Jöjjetek mindnyájan énhozzám...” Mt. 11, 28.

               „Az Istennek Igéje élő és ható...”  Zsid. 4, 12.

Isten kegyelméből 2011. június végén kezdhettük el új templomunk építését, mely az egyetlen református templom a Maroson innen, Arad, Temesvár és a hármas-határ között. A templom megépüléséig, 27 éven át istentiszteleteinket és más alkalmainkat Tóth Sándor családi házában tartottuk. Az Úr áldja meg őket érte. Már 2010 elején, Urunk akaratával egyezően elhatároztuk a templom építését, de csak 2011 júniusában tudtuk elkezdeni a munkálatokat, melyek majdnem két és fél évig tartottak, a teljes rendbetételével együtt. A felszentelést, Isten dicsőségére és közösségünk örömére, 2013. november 16-án ejtettük meg. Csodálatos és áldásokban gazdag ünneplésünk volt. Mindenki örült, mindenki hálás és boldog volt. Amint néztük Isten házát, lelki otthonunkat, akkor döbbentünk rá igazán, hogy milyen hatalmasan cselekedett velünk az Úr és milyen nagy ajándékot kaptunk Tőle. Új templomot, lelki házat és az ott élő magyarok, reformátusok és katolikusok számára találkozási helyet is.  Övé mindenért a dicsőség, miénk csak orcánk pirulása.

Már a szenteléskor azon gondolkoztunk, hogy milyen jó lenne a toronyba egy harang is. Ennek a vágyunknak már akkor hangot adtunk, és azután is, aminek meglett a gyümölcse. Keresgéltünk, kérdezősködtünk és találtunk. A szigetfalui templomban (Temes megye) hevert egy megrepedt harang, melyet egy adomány fejében gyülekezetünknek adományozták. Mivel közelebb nem találtunk jobb megoldást az újraöntéshez, Marosvásárhelyig jutottunk, ahol beolvasztották, újraöntötték és a felszereléshez szükséges eszközökkel is ellátták.

Istennek hála, 2015. április 26.-án, vasárnap gazdag program kíséretében felszenteltük, és ezzel Isten, a gyülekezet, és az egész falu számára elindítottuk szolgálata útján. Élete legyen hosszú, gyümölcsöző. Szava legyen Urunk élő szava, lelkeket megszólító és hívogató hangja.

Az istentiszteleten Józsa Ferencz, a gyülekezet lelkipásztora prédikált a fenti igék alapján. Az első a harangra van vésve: „Ország, ország, halld meg az Úr szavát!” A második a bejárati ajtó fölött olvasható: „Jöjjetek mindnyájan énhozzám”. Az ajtó előtt egy másik igét is olvashatnak az istentiszteletre érkezők: „...és te jól tetted, hogy eljöttél.” (Ap. csel. 10, 33). A harmadik ige a szószéken figyelmeztet arra, hogy „az Istennek Igéje élő és ható...” Boldog, aki hallja és él vele. Halld meg te is Isten hívó szavát, jöjj Hozzá, hallgasd, táplálkozz az igével, melynek ereje által Jézus Krisztus átformálja, újjá teremti életedet, hogy új életben, új emberként, Isten örömére és embertársad javára élhess gyümölcsöző, hasznos életet.

Az igehirdetés román nyelven is szólt, néhány jelenlévő testvérünk örömére. Ezt követően Ilie Ghesa polgármester köszöntötte a gyülekezetet, áldást kívánva a közösség és a falu életére, és egyben ígéretet tett, hogy bármikor, bármiben kész szeretettel támogatni a magyar, de közelebbről a református közösségünket is. Ezután a gyülekezet imádsága és a harang megszentelése, valamint Aradról a Mosóczy-telepi gyülekezet műsora következett. A lelkipásztor röviden ismertette a harangok születésének, elterjedésének, feladatának, azaz életének történetét mindmáig, és beszámolt új harangunk régi keserves és mostani győzedelmes útjáról is. A záró ének után megköszönte az együttünneplést, a szolgálatokat, és szeretetebédre hívta meg a jelenlévőket. 

SOLI DEO GLORIA. Mindenért egyedül az Úré a dicsőség, a hála és az imádat.

Szeretettel,
Józsa Ferencz, lelkipásztor

Kegyelemből tartatunk meg - Egyházmegyei Közgyűlés

Április 25.-én az Arad-Belvárosi Református Egyházközség adott otthont a gyülekezeti termében az Egyházmegye idei rendes Közgyűlésének. Lelkipásztorok, gondnokok és presbiterek tanácskozásának célja az volt, hogy az elmúlt év megvalósításait felelevenítsék, hibáit, tévedéseit megbeszéljék, és mindenért hálát adjanak Istennek az Ő gondviselő szeretetéért, melyet Anyaszentegyházunk és annak hívei iránt éreztetett..

A Közgyűlés istentisztelettel vette kezdetét, melyben az igehirdetés szolgálatát Módi József, egyházmegyénk esperese végezte. Két Igét olvasott fel alapigeként a Szentírásból, melyek Isten kegyelmének a kiáradását, az áldás-ajándékot felmutatva Isten iránti hálaadásra és egymás iránti szeretetszolgálatra hívták fel a figyelmet.

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk." (Efézus 2, 8-10)

Isten kegyelme - és nem a mi munkánk eredménye az, hogy megvalósításainkról, ünnepeinkről is tudunk beszélni. Ez a kegyelem nem az emberi munkánk, vagy az eredményeink ellen szól, hanem mindezek mellett párhuzamosan haladva Isten gondviselésének a felismerését hozza számunkra.

Húsvét után a tanítványok halászni készülnek. Ők - akik halászok voltak amúgy is, és minden felszereléssel rendelkeztek, sőt még a halász-szakmának is legtöbb titkát ismerték - mégsem fogtak semmit. Amíg kihagyják Jézust az életükből, addig nem érhetnek el semmilyen eredményt. Ebből a bibliai történetből azonban azt is megtudjuk, hogy az eredményt nem is a számok mutatják meg (hány darab halat fognak a tanítványok - vagy a lelkészi jelentésekben hány templomfelújításról kapunk hírt), hanem az eredményt maga Isten adja. Ezekért az eredményekért, gyümölcsökért kell nekünk hálát adni Istennek.

Isten áldása, eredményességünk nemcsak a felújított templomokban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy békességben le tudunk ülni beszélgetni egymással: lelkész a lelkészkollegájával, gondnok a lelkésszel. Tudunk bocsánatot kérni, és tudunk megbocsátani is. Erre reflektál a másik alapigeként felolvasott bibliai igerész: "Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek." (Kolossé 3, 12-15).

A könyörületes szívről a református embernek egy ellentétes értelmű, éppen a mi felekezetünkhöz köthető jelző jut eszébe: nyakas kálvinista. Ez a kifejezés az elmúlt korszakban, és eredeti jelentésében azt a református embert jelölte, aki hitéhez, a Szentíráshoz és Isten igazságához és szentségéhez való  ragaszkodásban nem ismert  el semmiféle akadályt. Manapság azonban ez a kifejezés inkább egy másik, emberi és gyarló állapotot jelöl: olyan személyt, aki immár nem az Istenhez és az Ő Igéjéhez, hanem saját emberi elveihez és céljaihoz, sokszor minden erkölcsi alap nélkül makacsul ragaszkodik.

Ha mi mégis eredeti jelentésében éljük meg hitünket, akkor az Ige bennünket a könyörületes szív és az isteni békesség áldásai felé vezet. Ezzel a hittel belépve közösségeink nemcsak azt fogjuk látni hogy templomaink szépülnek, gyülekezeti házaink épülnek, parókiáink válnak otthonosabbakká, hanem az Isten áldása egymással való kapcsolatainkban, együttélésünkben is megmutatkozik. És így töltjük be az Istentől kapott megbízatást, hogy az Ő áldásai bennünket hálaadásra késztessenek, és együtt dicsérjük az Urat!

Az istentisztelet után került sor a különböző egyházmegyei jelentések előadására és elfogadására.

Először Módi József, esperes ismertette az Esperesi jelentést. A beszámolót a Zsoltárok Könyve 139, 1-6 verseinek a felolvasásával indította, majd előbb az Egyházmegye lélekszámáról, a szolgálatok jellegéről és  számáról szólt. Minden egyes gyülekezetre kitérve ismertette azokat a megvalósításokat és szolgatársai által jelentett jelentős gyülekezeti eseményeket, amelyekért hálásak lehetünk az Istennek.

Nagyon áldásos esztendő volt a 2014-es év, hiszen szinte minden gyülekezetben történtek templomfelújítások (Feketegyarmat, Nagyzerind, Bélzerind, Erdőhegy-Kisjenő, Arad-Belváros, Pécska, Nagylak, Kispereg), többször és nagyobb összegben tudtunk segítséget nyújtani rászoruló közösségeknek, miközben mi magunk is gyakorta megtapasztalhattuk Isten áldásának gazdagságát.

Egyházmegyénk húsz gyülekezetében és a szorványokban a nyilvántartások alapján 2014. december 31.-én 5609 református élt (ez a szám 110-zel kevesebb az egy évvel korábbi adatnál). Egyházközségeinkben a szolgálatokat 16 lelkipásztor és 2 szakképzett vallástanár végzi.

Az elmúlt esztendőben 71 keresztelés, 25 házasságkötés és 206 temetés volt gyülekezeteinkben.

A gyülekezetek 2014. év végi lélekszámát az alábbi táblázatban találjuk:

Az Esperesi jelentés második részében az Egyházmegye kiadásainak és bevételeinek fő tételei lettek a Közgyűlés előtt ismertetve.

A Missziói jelentést Józsa Ferencz, lelkipásztor tárta a Közgyűlés elé. A Jn. 21, 15-17 versei alapján, Jézus "Legeltesd az én juhaimat!" felszólításával a lelkipásztori szolgálatnak és a gyülekezetekben történő külső és belső missziónak a fontosságát emelte ki.

Maga a Missziói Jelentés egy átfogó képét adta mindazoknak a szolgálatoknak, melyek az elmúlt évben gyülekezeteinkben történtek. Az istentiszteletekről és az igehirdetésekről szólva hallhattuk, hogy gyülekezeteinkben összesen 3258 szolgálatot végeztünk, melyből mintegy 1240 a vasárnap délelőtti és délutáni istentiszteletek száma. Úrvacsorát összesen 114 alkalommal osztottunk és mintegy 8360-an járultak a szent asztalhoz. Bibliaórákat 14 gyülekezetben tartunk. A gyülekezeteinkben megtartott 772 (különféle) bibliaórán átlagosan 367-en vesznek részt.

Egyetemes Imahetet 13 gyülekezetben tartanak. 

A Nőszövetség 12 gyülekezetben van megszervezve és 225 tagja van, Ifjúságunk KRIS- csoportja 8 gyülekezetben van megszervezve és 110 fiatal a tagja. Szintén 8 gyülekezet rendelkezik valamilyen énekkarral, mely többnyire gyülekezeti alkalmakon lép fel.

Vallásoktatásban 356 gyermek részesül (gyülekezeti vallásórák és iskolai vallásoktatás által). A konfirmációs előkészítő minden gyülekezetben két év, az oktatást a lelkipásztor végzi. 

Egyházmegyénkben 11 gyülekezetben volt konfirmáció: 19 fiú, 33 lány és 6 felnőtt tett fogadalmat Istenbe vetett hitéről, elkötelezve magát Református Anyaszentegyházunknak.

A szeretetszolgálat terén örvendetes gyarapodás történt Isten kegyelméből. Az elmúlt esztendőben tíz gyülekezet adakozott közel ötvenháromezer lej értékben.

Gyülekezetgondozás terén meg lett említve, hogy a lelkipásztorok mintegy 1415 lelkigondozói beszélgetésről, család- illetve beteglátogatásról számoltak be Lelkészi jelentéseikben.

A Számvevői jelentést Dénes József, lelkipásztor a Mt 25, 20-21 alapján vezette fel. Az igében szereplő hitelről, azaz "tálentum"-ról szólva kifejtette, hogy az egy római katonának huszonötéves jövedelme. Ha a mi munkánk jövedelméről, a mi keresetünkről, a mi pénzünkről szólunk, nekünk, keresztyéneknek tudnunk kell, hogy az Úré a tálentum is. Jövedelmünk, bevételünk nem a mi gazdagságunkat, hanem sokkal inkább az Úr iránt való hálánkat kell előmozdítsa.

A számadásokat összegezve a számvevő bemutatta a jelentések alapján gyülekezeteinktől beérkezett bevételi és kiadási tételeket legtöbb esetben kivetített grafikonokkal ábrázolva a gazdasági mutatókat.

A Nőszövetségi beszámolóban a Filippi 4,13 igei bevezetője után az Egyházmegye Nőszövetségének a főbb rendezvényei voltak megemlítve, valamint gyülekezetenként is számba véve azok a munkák és szolgálatok, melyekben asszonyaink részt vállalnak.

A beszámolók ismertetése után a Közgyűlés elfogadta a jelentéseket, és Istennek mondott hálát azért a kegyelemért és áldásért, melyet az elmúlt esztendőben megtapasztalhattunk.

Köszönetünket fejezzük ki az Arad-Belvárosi gyülekezetnek, mely ez alkalommal is helyet biztosított és szeretetvendégségben részesítette a Közgyűlésen résztvevő lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket.

Hisszük, hogy minden számvetés és hálaadás (mint ez a mostani alkalom is) közelebb visz bennünket Isten dolgainak igaz megértéséhez. 

Kereszt, te drága kereszt!

„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében,  aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.”

Galata 6, 14.

Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulását ünnepeltük. Nagypénteken megfeszítését és halálát a golgotai kereszten. Amit az ószövetségi írásokban Isten megígért, és amit Jézus maga is többször hirdetett, bekövetkezett. Nekem Jeruzsálembe kell mennem, ott sokat kell szenvednem a hivatalosoktól és meg kell halnom, immár beteljesedett. Küldetését bevégezte, megváltásunkat megszerezte! Elvégeztetett – kiáltotta, és lelkét az Atya kezére bízta. Hol? A kereszten! Az Isten Fiának a leggyalázatosabb halálnemben volt része. Csak lázítókat és államellenes vétséget elkövető személyeket illettek kereszthalállal. Jézust saját népe küldte a halálba  Isten terve szerint, Aki úgy szerette ezt a világot, az embert, minket, hogy saját Fiát adta a keresztre, a halálba, hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jn. 3, 16. Krisztus keresztje tehát nem csupán egy történelmi esemény jele, hanem Isten irgalmából, szeretetéből fakadó szabadítás, megváltás, mely üdvösséget ad a benne hívőknek, azoknak, akik számára a világ és bűneik megfeszíttettek, és ők is a világnak, akik tiszta szívből hisznek.

Amikor először Budapesten jártam, egy kedves idős testvérem a Mátrában elvezetett egy hatalmas fakereszthez. Megálltunk előtte és azt kérdezte tőlem: fiam, mit üzen, mit jelent ez néked? Amit csak tudtam, mindent elmondtam róla. Egy szeget adott a kezembe, és azt mondta, hogy takarítsam ki a kereszten alig látható írást. Megtettem. Hálásan és boldogan olvastam: Így szeretett Isten téged! Sosem felejtem el. Úgy szeretett engem Isten, ahogy azt a kereszt által üzeni. Azóta sok mindent megértettem még. Állok most is a kereszt alatt és hallgatom üzenetét: minden ember bűnös és megváltásra szorul. Magunkban hordozzuk mind az eredendő, mind a naponként elkövetett bűnöket, sőt azokat napról-napra sokasítjuk. Természetünknél fogva istenellenesek vagyunk, lázadók, elégedetlenek, szeretetlenek, irigyek, csalók, lopók, versengők, gyilkosok. Kezünk véres a vérontástól. Ó, én nyomorult ember! – kiáltja Pál – ki szabadít meg engem a halálnak eme testéből? Kicsoda? A kereszten elvérzett Isten Fia! Ha hiszel benne, ha elfogadod áldozatát, máris tiéd, mienk a szabadulás. Nem csodás üzenet ez? Ha mint megtért bűnös a keresztre nézek, megtalálom benne üdvösségem örök alapját. Látom bűneim gyökeres kiirtását, hogy Isten szeret, érettem és velem van, mégpedig abban a helyzetben, amelyben éppen vagyok. Megerősít, megnyugtat, hogy Ő a bűnösök barátja, a legistentelenebb bűnösök igazságos megigazítója.

Isten olyan elbánásban részesítette a bűnt a kereszten, hogy ezáltal önmagát végtelenül megdicsőítette. Mi tagadás, irgalma, szeretete rabul ejtette, megolvasztotta szívemet, és amilyen mértékben helyet kap valóságosan ez a szeretet életemben, olyan mértékben távolodok el a világtól, a gonosztól. Érzem, hogy Isten közvetlen közelébe kerülök, sőt egyenesen az Ő ölébe. A kereszt

elválaszt a világtól,  örökre összeköt Ővele és áldott közösségébe kapcsol.     Hol láthatnánk meg ezeket a dolgokat, ha nem a kereszten? Sehol máshol. Nézhetnénk akárhova, nem láthatnánk meg, és nem szemlélhetnénk ezeket. Ott látom az isteni igazságok áldott egyesülését, az ige beteljesülését... dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embernek. Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből. Zsolt. 85, 11–12.

Nos, testvéreim, azért olyan drága a kereszt, mert ez a mi békességünk alapja. Az Atya számára is a legnagyobb érték, az első helyet foglalja el szívében, és ez nem is csoda. Drága és hőn szeretett Fiának azon kellett függenie, szenvednie, haláltusáját megvívnia, azon teljesítette Atyja akaratát és örömét, és váltotta meg kegyelme gyermekeit, minket, bűnösöket. A kereszt örökre összekötött Istennel, elválasztott a bűntől és a világtól. A hívő Krisztusban meghalt a világ számára, ezért nem a világgal, hanem Istennel van közösségben az új élet, új természet erejében. Új életben, új emberként mennyei polgár is. Ezért, mint Urát őt is gyűlöli a világ, idegen ezen a földön, mert nem csak bűneivel, hanem a világgal is leszámolt. Mindezt a kereszt üzenetéből tudjuk, mely a zsidónak botránkozás, a pogánynak bolondság, nekik, akik elvesznek, nekünk pedig, akik hiszünk és megtartatunk, Istennek ereje. 1 Kor.1, 18. Ez az erő árad ma is szerte az egész világon és változtatja meg milliók és milliók életét. Örömmel vallom, hogy ez változtatta meg az én életemet, szeretteim és a gyülekezetünk életét is. Ezért gyülekezetünk élő gyülekezet, tagjai nagyrészt megtért, újjászületett lelkek, akik Istennek és az Ő ügyének élnek. Mindezért Övé a dicsőség, miénk csak orcánk pirulása. Testvérem, állj te is a kereszt elé, alá és kérjed mind a magad, mind szeretteid számára ezt a csodálatos változást, a kereszt, az Ige ás a Szentlélek ereje által. Megújul az életünk, és boldogok leszünk, amit szívemből kívánok minden kedves Testvéremnek. 

Szeretettel,
Józsa Ferencz, református lelkipásztor

Messze fenn egy hegyen,

Áll egy régi kereszt...

Hol a tiszta és szent,

Minden bűnömért megöletett...

Üdvöt Tőle nyertem,

Vele életem megváltozott....

Őrzöm az emlékedet,

Drága vagy nékem mindenek felett,

Addig míg koronát nem nyerek,

Átkarollak te drága kereszt.

                                           (Ifjúsági ének)

Feltámadás, új élet, élő reménység

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az Ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra. Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.” 

  1 Pét. 1, 3–5

Kedves testvéreim! 

Nagypéntek után felragyogott a húsvét, az Úr feltámadásának napja. Az élet győzött a halál felett. A gyászt felváltotta a feltámadás öröme. Jézus széttépte a halál kötelékeit, kijött a sírból. Él, és élni fog örökké. Soha többé nem vehet rajta erőt a halál. De, nemcsak rajta, rajtunk sem! Ő maga mondotta: Én élek, s ti is élni fogtok. Az Ő győzelme a mi győzelmünk is, és ez a győzelem nekünk életet, üdvösséget, biztos, boldog jövendőt jelent. Ezt értették meg a tanítványok, köztük Péter is, és ez kell hogy bennünk is világossá váljon. A megfeszítés, a halál, az előtte és közben zajló események megfosztották a tanítványokat minden reménységüktől. El sem tudták képzelni, hogy mindaz megtörténhet Urukkal, virágvasárnapi Királyukkal, és azt sem, hogy mi lesz ővelük azután. De Jézus feltámadt, megjelent nekik, láthatták Őt, sebeit, hallhatták, amint köszöntötte őket: Békesség néktek! Péternek külön is megjelent, és háromszor is megkérdezte: Szeretsz-e engem? Erre ő azt válaszolta: Uram, szeretlek, te tudod, hogy én szeretlek téged. Ekkor az Úr visszaállította pásztori szolgálatába. Továbbra is rábízta a nyájat: Legeltesd, őrizd az én juhaimat. Bizalmam továbbra is a tied. Szeretlek. Óriási hatással volt ez a tanítvány életére.Testvéreim, amikor mindezek a kedves, szívet, lelket melengető események áthatották az apostol lelkét és egész lényét, akkor tört fel belőle a bizonyságtétel mindarról, ami Isten kegyelme által végbement benne. Áldott az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, aki az Ő nagy irgalmassága szerint, újonnan szült minket élő reménységre, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Mit tesz Péter? Imádkozik. Dicsőíti és imádja Istent. Miért teszi ezt? Mit vall meg, és ismer be ezzel? A Mester megfeszítése és halálakor elveszített reménységét, az Úr feltámadásakor visszakapta. A halott reménység élő reménységgé lett a feltámasztott Krisztus által, ami egyedül csak az Atya műve, és ez az Ő irántunk való szeretetének jele is. Ő a megváltásunk forrása, aki Jézus Krisztusnak Atyja, és immár Jézus által a mi Atyánk is. Röviden ezt az igét így foglalhatjuk össze: megváltásunk Istentől van, az Ő nagy irgalmasságából, kegyelméből, szeretetéből. Lényege, hogy Jézus feltámadásával újjá szült minket, bűnösöket élő reménységre, új élettel ajándékozott meg, hogy új életben, új emberként az Ő örömére és dicsőségére éljünk. Életünknek tartalmat, értelmet és célt adott. Így hát – legyünk nagyon hálásak – Jézus feltámadása megváltásunk igazi alapja. Miért? Azért, mert az, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, bizonyítja, hogy elfogadta Fia tökéletes áldozatát, melyet értünk mutatott be a kereszten. Jézus feltámadása bizonysága annak is, hogy vére által megmosott, kibékített az Atyával, hogy megváltásunk a bűn és sátán uralma alól megtörtént, igaz, amint az is, hogy Isten megváltott gyermekei vagyunk. Jézus megfizette bűneink büntetését, kiegyenlítette adósságunkat, teljes jóvátételt szerzett. Az Atya akarata a bűn büntetésére nézve teljesült. A bűn zsoldja, megfizetése a halál, ez a kereszten végbement. Jézus feltámadásával Isten azt jelezte, hogy Fiának áldozati műve, amit és ahogy a kereszten véghezvitt, az Ő szívét teljesen kielégítette. A feltámasztás az Atya válasza Fia „elvégeztetett” kiáltására, de ugyanakkor a mi dicsőséges feltámadásunknak biztos záloga is. Aki Krisztusban él és hisz, az Benne is hal meg, az örök életre fog feltámadni és nem a kárhozatra. Újjászült minket Jézus Krisztus feltámadása által élő reménységre. Hatalmas változást, fordulatot hozott Jézus feltámadása. A tanítványok elveszített kincsüket visszakapták. Hitük megerősödött, reménységük élő reménységgé lett. Újraindult életük, folytathatták, ahol abbahagyták, még nagyobb erővel, sőt még erősebb hittel és lendülettel a feltámadott Úr örömére és dicsőségére. Így vagyunk ezzel mi is, így kell cselekednünk nekünk is. Aztán, így folytatódik az ige: amikor újjászülettünk, megkaptuk a reménységet egy örökségre a mennybe. Az örökség Isten országát, az örök életet jelenti és mindazt is, amit a hívő megkap és élvezni fog örökké Jézus Krisztussal. Ez az örökség romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan, azaz bűnmentes, időtálló, halálbiztos. De, nem csak az örökség van biztonságban, hanem mi magunk is, mert Isten hatalma őriz hit által. Az örökséget megőrzi számunkra, minket pedig megőriz az örökség számára, amely nyilvánvaló lesz az utolsó időben. Isten hatalma őriz, mert ez az Ő feladata, a mienk az, hogy hit által fogadjuk el a feltámadott Jézus Krisztus golgotai áldozatát, a halál feletti győzelmét és győzedelmes életét. Elfogadjuk? Hisszük-e, hogy Jézus feltámadt, él, és él bennünk is, hogy feltámadása által újjászült, bennünk munkálkodik, és velünk van minden napon a világ végezetéig? Legyen a válaszunk: hisszük, érezzük és átéljük jelenlétét, valóságát, gondviselő kegyelmét és szeretetét. Hisszük, hogy mi is feltámadunk és ama dicső honban örökké Vele leszünk. Ámen. 

Kedves testvéreim, ezekkel a gondolatokkal kívánunk néktek áldott feltámadási ünnepeket. Adja az Úr, hogy tudjuk vallani az apostollal együtt: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, feltámadtam. Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Gal. 2, 20. 

A feltámadott Úr áldjon és őrizzen meg mindnyájatokat! 

 Szívemből és szeretettel, 

Józsa Ferencz lelkipásztor