“…ha minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat...”
Példabeszédek 3, 1–12 (6).
Kedves Testvéreim!
Átléptük az újév határkövét. Megálltunk, visszatekintettünk. Emlékeztünk, és hálát adtunk. Áldottuk az Urat szeretetéért és minden jótéteményeiért. Áldottuk életünkért, megtartatásunkért, családunkért, a gyülekezetért, a testvérekért, a közösségért, mindenért. Elismerjük, valljuk: Jó az Isten! Hűsége, szeretete végigkísért az egész tavalyi éven át. Áldott megtapasztalások ezek, melyek a hálán túl hitvallásra is késztetnek. Hisszük, hogy amint velünk volt a múltban, velünk lesz a jövőben is. Józsuénak adott ígérete a mienk is: ...veled leszek, el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. Légy bátor és erős. (Józs. 1, 5–6). Bár nem tudjuk, hogy mit hoz ránk a holnap, hogy milyen lesz a jövőnk, de ebben bizonyosak lehetünk, hogy Ő velünk lesz, gondoskodik rólunk és megőrzi életünket. Meglehet, hogy megengedi a próbát, a tüzes kemencét, de ott is velünk lesz, és még a hajunk szála sem görbül meg. Jöhet az ár, de azok el nem borítnak, és a vihar sem árt nekünk. Az Ő oltalmában és védő karjai között a legnagyobb biztonságban vagyunk. Ahogy Pál mondja: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? (Róma 8, 31). Hiszem, hogy a határkőnél ezzel a hittel és bizalommal tekintettünk előre, fel az Úrra, akitől van a mi segítségünk, aki megőrzi lelkünket a gonosztól, megőrzi a mi ki- és bemenetelünket mostantól fogva mindörökké. (Zsolt. 121). Csakhogy, „meg ne haragudjék az úton”, és el ne hagyjon, nekünk is oda kell figyelnünk néhány jó tanácsra, szabályra és át kell adnunk magunkat a Szentlélek vezetésének. Ugye ez érthető is?! Csak így járhatunk együtt Urunkkal. A szabályokat, feltételeket viszont nem mi határozzuk meg, hanem Isten. A fenti Ige alapján lássunk ebből néhányat. Először is, Urunk ezt a biztonságos együttjárást az igéhez köti. Azt mondja: Fiam, az én tanításomról, parancsolatomról el ne feledkezzél. Azaz, olvasd az Igét mindennap, elmélkedjél felette, hallgasd, fogadd szívedbe, tartsd meg és éld meg, mert ez ad neked hosszú életet és békességet bőven. Figyeljük meg, minden tanácshoz ígéretet is fűz. Másodszor, azt tanácsolja, hogy légy irgalmas és igazságos. Ezek isteni jellemvonások. Sokszor hangoztatjuk, irgalmas és igazságos az Úr. Légy te is ilyen ebben az irgalmatlan és igazságtalan világban. „Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embereknek szeme előtt. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. (Máté 5). Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.” Ha megfogadod, életet nyersz és boldog leszel. Harmadszor, ami az Istennel való együtt-járáshoz nélkülözhetetlen, az a teljes bizalom az Úrban, és hogy a magunk értelmére ne támaszkodjunk. Kettő közül nem lehet mindkettő egyenértékű vezető. Ő az Úr! Ő ismeri az utat, annak nehézségeit és a célt. Bízzunk benne, szeressük Őt, és adjuk át magunkat teljesen vezetésének. Ha ezt tesszük, nem fogunk csalódni. Ő biztosan célba vezet. Negyedszer, azt tanácsolja, hogy minden utadba, cselekedetedbe, életviteledbe, terveidbe vond be az Urat, semmit se tégy nélküle. Add át magadat, ügyedet Neki. Bízd Rá gondjaidat, és meg fogja áldani munkádat, életed nagy kérdéseit és végül dicsőséges országába, haza vezet. Mit akar Isten? Segíteni, hogy ne egyedül vergődj, kínlódj. Társad akar lenni. Ezért hagyjad utadat Őreá, és bízzál Benne, Ő majd teljesíti – tanácsolja a Zsolt. 37, 5-ben. A következő, ötödik atyai tanács és segítség is: Ne légy bölcs a magad ítélete szerint, féld az Urat: szeresd, tiszteld, becsüld, engedelmeskedj Neki. Távozz el a gonosztól, és hagyd el a bűnök útját. Ez egészség lesz a te testednek és megújulás a te csontjaidnak. A bűn rombol, tönkretesz, a halálba taszít; az istenfélelem életet és üdvösséget ad. Féld hát az Istent, és szeresd Őt teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. Aztán megfontolandó a következő, hatodik intelem is. „Tiszteld az Urat a te marhádból, és minden jövedelmed zsengéjéből,” azaz anyagi javaidból. Nem is gondolnánk, hogy a Vele való járással ez is együtt jár, az adakozás Isten ügyére, egyházára, a misszióra, a szegényeknek, nélkülözőknek. Higgyük el, hogy sokszorosan visszafizeti, amit Neki adunk. Gondoljunk a tizedre: Ki minél jobban adakozik, annál jobban gazdagodik – olvassuk az Igéből, és azt is, hogy kölcsön ad az Úrnak, aki meglátja és segíti a szegényt. Ő kamatostól téríti vissza. Azt ígéri a fenti Ige 10. versében: Ha adsz, megtöltöm csűrjeidet eleséggel és musttal áradnak el sajtóid. Adni jó, jónak lenni jó, hallottuk a Karácsony előtti napokban, amikor jótékonyságra, adakozásra szólítottak fel bennünket.
Végül, hetedszer azt is tudni kell, hogy az úton, meg-megfenyít az Úr, mint apa a fiát, szeretettel. Ha lemaradunk, ha nem tartjuk Vele a lépést, ha elfelejtjük tanácsait, ha valamit nem jól teszünk, megfenyít. Miért teszi? Mert szeret, és azt akarja, hogy együtt haladjunk és érjünk célba. Ő megtartani, üdvözíteni akar, amit nekünk is akarnunk kell. Ha szeretnénk előrehaladást, eredményeket, örömöt, békét, csendes, nyugodt életet, csatlakozzunk Istenhez, álljunk be a sorba és megtartva atyai tanácsait, járjunk Vele mindvégig. Higgyük el, hogy ebből nekünk lesz a legnagyobb hasznunk. Áldásait gazdagon kiárasztja reánk. Így legyen!
Boldog, békességes újesztendőt kívánok, erőben, egészségben minden kedves testvéremnek!
Szeretettel,
Józsa Ferencz lelkipásztor