A Várom az Urat keresztyén zenefesztiválon, melynek a Kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adott otthont, a Feketegyarmati Ifi hat tagja is részt vett Nemes Emil helybeli lelkipásztorral. A zenefesztivál gazdag programjával és Istent dicsőitő zenéjével eredményesen hangolta rá a fiatalokat az adventre, a Krisztus-várásra.
Az adventi eseményen karácsonyi díszeket, különböző jándéktárgyakat, ékszereket, érdekesebbnél érdekesebb keresztyén könyveket és igés könyvjelzőket is vásárolhattak az érdeklődők – akikből olyan sok volt, hogy a szervezők minden várakozását felülmúlta. Dénes Bernadett feketegyarmati ifist azonban nem lepte meg a tömeg: „Számítottam arra, hogy ezen a neves rendezvényen ilyen sokan lesznek, hiszen jó alkalom az ünnepre való ráhangolódásra.” Hadi Renáta, aki szintén a Feketegyarmati Ifi tagja, a zenefesztivál egyik legfontosabb eredményét így fogalmazta meg: „Felkeltette az érdeklődésemet Isten iránt.” A lányok egyetértettek abban, hogy az estnek mind a négy fellépője, a kolozsvári FIKE Band, a partiumi Élő Kövek, a marosvásárhelyi Krikk és a magyarországi Helyes–Beat együttes is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Az ifisek sok ismerős és új éneket is találtak az együttesek repertoárjában. Renátát leginkább a Lényed érint című dal hatotta meg, ezt már korábban ismerte is, a Várom, Uram, nagyon várom, hogy megérkezzen az életem címűt pedig először hallotta, de nagyon megtetszett neki. A Feketegyarmati Ifinek a zenefesztivál vidám és elcsendesedő percei egyaránt felejthetetlen élményt nyújtottak, Gede Csongor kolozsvár-monostori lelkipásztor igehirdetését is figyelmesen hallgatták, amelyben a fény rendteremtő szerepéről volt szó. Bernadett a koncerteket megelőző fórumbeszélgetésből levont következtetéseit összefoglalva elmondta: „Nagyon tetszett az az újszerű szemlélet, amelynek a Helyes–Beat együttes tagjai adtak hangot, mely szerint az emberek a neve alapján ítélik meg ezt a műfajt, és a keresztyén jelző miatt nem hallgatnak Istent dicsőitő zenét. De ez a magyarországi együttes nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is bizonyítja, hogy a keresztyén zene nem ómódi, és szakmailag sem feltétlenül gyenge, sőt! Ők a ma divatos zenei stílusokban magasztalják Istent nagyon profi módon, megcáfolva ezzel minden előítéletet.” A lányok egészen személyesen is vallottak arról, hogy milyen lehetőséget látnak a zenében, mint Isten dicséretének egyik eszközében. „A zene engem általában jobban megragad, mint a beszéd, éneklés közben közelebb érzem magam Istenhez, tapasztalhatóbb számomra olyankor a jelenléte” – mesélte Renáta, majd Bernadett hozzátette: „A keresztyén zene szövegei által könnyebben megérthetőek és megjegyezhetőek a bibliai történetek és Isten igéje.” Renáta és Bernadett arról is beszámolt, hogy milyen hozadékai voltak ennek az ifis kiruccanásnak: „A közös városnézésnek és koncerthallgatásnak köszönhetően úgy érzem, jobban összekovácsolódott a csoport, és a tiszteletes urat is jobban megismerhettük” – jelentette ki Bernadett, Renáta pedig helyeselt: „Rám is nagyon jó hatással volt ez a kirándulás. A városnézés és a koncertek is közösségépítőek voltak. Azóta másképp gondolkodom az ificsoport jelentőségéről.”
Kép és szöveg: Nemes Emil, feketegyarmati lelkipásztor