2015. február 7., szombat

Szomjazók találkozása a forrásnál

        „... Adj innom...”
 János 4, 1–42

Mint minden évben, egyházaink idén is megtartották, megtartják az egyetemes imahetet. A programot brazíliai keresztyén testvéreink állították össze a János evangéliuma 4. része alapján. Jézus a Jákób kútjánál találkozik a samáriai asszonnyal, és vizet kér tőle: Adj innom!
Azt olvassuk az Igéből, hogy Jézusnak Samárián „kellett” átmennie. Valóban, ha délről északra ment, vagy, ha onnan visszajött valaki, át kellett mennie Samárián, mely az ország középső része volt. Volt egy kerülőút is, de Neki át kellett mennie Samárián. Miért kellet? Azért, hogy találkozzon e tönkrement életű asszonnyal, hogy életvizet adjon neki, hogy megújítsa életét. Azért, hogy utat készítsen, hidat verjen a zsidók és a samáriaiak között, akik ellenséges viszonyban éltek egymással, annyira, hogy szívből gyűlölték egymást. Nem beszéltek, nem barátkoztak, sőt elkerülték egymást. A kegyes zsidók ezért inkább a hosszabb utat választották. Aztán ment, hogy hidat építsen szív és szív között, a zsidó szíve és a samaritánus szíve között, hogy összehozza a két nemzetséget. Azért, hogy az egymástól elidegenedett szíveket kibékítse, összehozza, egybe olvassza. Azért is kellett arra mennie, hogy új világot, új életet teremtsen Igéje és Szentlelke által. Egy olyan világot, melyben az emberek új életben, együtt és egymásért, szeretetben és békességben élnek. Kölcsönösen segítik egymást és Istentől kapott szellemi, lelki és anyagi javaikkal egymás javára, előhaladására élnek. Urunk ezt az életet akarja adni nekünk is. Bárcsak elérné célját! Bárcsak ezt az életet élnénk mi is. Kérjük: Urunk add nekünk is ezt az életet!
Jézus megérkezik a kúthoz. Tanítványait eledelért küldi a városba. Ő fáradtan, éhesen, szomjasan ül le a kút mellé. Ekkor érkezett meg az asszony a kúthoz vizet meríteni. Dél volt. Amikor a legjobban tűzött a nap. Megvan ennek is a magyarázata: nem akart senkivel találkozni, nem akarta, hogy ujjal mutassanak rá, viszont találkozott Jézussal. Neki is ki kellett mennie oda, és akkor két szomjas ember találkozása volt ez. Az asszony szennyes életét megutálva, új életért szomjúhozott, Jézus meg őutána. Amikor vedrével vizet merített – 30 méter mély volt a kút –, akkor szólította meg az Úr: adj innom! A kereszten is hasonlóképpen szólt: Szomjúhozom! Szomorú, hogy akkor ecetet méreggel elegyítve kínáltak neki, amit vissza is utasított. Az asszony őt utasította el. Most újra kér, tőlem és tőlünk. Adjatok innom. Szomjúhozom. Megtikkadok. Mit adok neki? Mit is adhatok? Mire szomjúhozik? Először is bűneinkre, aztán szívünkre, életünkre. Add nekem! Enyhíts szomjúságomon, oszlasd el. Segíts magadon is! Könnyíts életeden, édesítsd meg azt! Figyeljük meg: Urunk úgy kér, hogy igazán Ő akar adni, Ő akar meggazdagítani, életünket rendbe tenni.                                        
Mi az, amit ígér és adhat Jézus?
Először is Életvizet, Önmagát, igéjét, Szentlelkét – szabadító és üdvözítő kegyelmét és mindez hit által lehet a mienk, ingyen kegyelemből. Nagy lehetőség ez. Megragadjuk? Kell-e nekünk? Az asszony kérte és megkapta; hitet, új szívet, új életet, közösséget, feladatot. Misszionárius lett. Ha ismernéd az Isten ajándékát, mondja Jézus, te kérnél, és kérjed is, és Ő ad neked életnek vizét. Boldog leszel, mivel az Övé leszel. Másodszor ígéri, hogy a víz forrássá lesz. Hol? A szívünkben, a lényünkben. Szentlélek és Isten szeretete belülről birtokba vesz bennünket. Megújít, és nekünk is új szívet, új életet ad. Íme, a forrás bennem lesz és így élő víznek folyamai ömlenek belőlem. Harmadszor – a víz bennem buzogni fog. Szentlélek megelevenít, aktív, cselekvő, pezsgő élettel ajándékoz meg. Az asszony ezt az életet kapta, vitte és adta tovább. Elment és hívta a város lakóit, akik örömmel jöttek Jézushoz. A megújult élet élethordozóvá, az élet továbbadójává lett. Szentlélek erőt ad, ösztönöz, hajt, tettre, szolgálatra késztet. A forrás buzog bennem, áldás leszek mások számára. Végül: a forrás örök életre buzog bennem. Mit jelent ez? Felkészít ama napra, a végső nagy győzelemre, az örök életre, amelybe beletorkollik életünk, és kiteljesedik ott, ahol örökké Urunkkal leszünk. Ott nem lesz többé éhség és szomjúság, betegség, bűn, szenvedés, sírás és jajkiáltás, hanem örök öröm, és örök boldogság. Jézus hív! Ha valaki szomjúhozik, jöjjön el, és vegye az élet vizét ingyen. Kérjük mi is a samáriai asszonnyal: Urunk add nekünk is azt a vizet, újíts meg, tedd széppé, örömtelivé, édessé életünket. Köszönjük, hogy megteszed. Ámen!

Józsa Ferencz, Arad-Mosóczi lelkipásztor