„Mint ahogy az emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Máté 20, 28.
Kedves testvéreim!
Karácsony az ember fia eljövetelének napja. Isten Jézus Krisztusban földre hajolt, a bűnös emberhez, hozzánk, hogy szívére öleljen, szeretetébe fogadjon és gyermekeivé tegyen. Az az ige, aki Istennél volt testté, emberré lett és eljött hozzánk. Megszületett. „…önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett.” Fil. 2,7.
A fenti igében küldetéséről, eljövetele céljáról szól. Jézus magát ember fiának nevezi. Ezt a nevet maga adta magának. Nem mondja, hogy ő Isten fia, pedig joggal mondhatta volna, ő az ember fia. Kifejezi mélységes megalázkodását. Megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Lemondott királyi trónjáról, hatalmáról, az őt megillető tiszteletről és dicsőségről. Eljött, hogy ne mi szolgáljunk neki, hanem hogy ő szolgáljon nekünk. Oh, micsoda megalázkodás, milyen nagy szeretet, szolgálat és áldozatkészség. Bárcsak lennénk mi is ilyenek, bárcsak tudnánk őt követni, nyomdokaiban járni. Teljesen megalázkodni, hogy ő legyen naggyá életünkben.
Eljött. Honnan jött és ki is az embernek fia? A mennyből jött, a dicsőségből, az atya házából, az Atyával és Szentlélekkel való áldott közösségből, a számára legkedvesebb helyről. Az angyalok mind az ő szolgálatában, rendelkezésére álltak, neki szolgáltak, őt dicsőítették. Ő volt az atya dicsősége. Csodálatos áldozat.
Hová jött el? A világba, a mi világunkba, amely gonoszságban vesztegel, és sötétséggel van befedve, amelyben a sátán az úr, mely a bűn és a halál színhelye. (Róma 5, 12.) Hozzád és hozzám jött el, akik bűnben fogantattunk, születtünk és élünk. Eljött, hogy vele együtt meghaljunk és feltámadjunk egy új életre, hogy új emberekként az ő dicsőségére éljünk. Micsoda különbség van e két ország között, ahonnan jött és ahová jött, de ebben is megszépülhet életünk általa.
Nem azért jött, hogy neki szolgáljunk, vagy másképp, hogy őt kiszolgáljuk, amint szokás ez az embereknél. Nem a maga kedvéért, hanem értünk jött el, nem a maga hasznát, hanem a mienket kereste. Isteni szeretete megolvasztja szívünket.
Jött, hogy szolgáljon nekünk, élete feláldozásával is, ő az igazi szolga. Keresztül-kasul járta Izráel országát, mindenkivel jót tett. Gyógyított, segített, tanított, a szegények, éhezők gondviselője, a vámszedők, bűnösök barátja volt. Még a keresztfán is szolgált a latornak, és édesanyjáról gondoskodott. Feltámadása után tanítványait bíztatta, bátorította. Békességet, örömöt és szentlelket adott nékik, hogy végezhessék a rájuk bízott feladatokat. Van mit tanuljunk tőle a szolgálatok terén. Tanuljunk és kövessük őt. Akik engem szerettek, mondja, nékem szolgáljatok, addig, amíg nappal van, amíg el nem jön az éjszaka és többet már nem szolgálhatunk. „Szeress és szolgálj, amíg lehet, ki tudja, meddig tart életed?!”
Azért is jött, hogy életét adja sokunkért váltságul. Születésekor már a keresztre is gondolt, sőt maga előtt is látta azt. A bűn következtében az ember elveszítette életét. Elszakadt Istentől. Lelkileg meghalt, elveszett. Jézus eljött, hogy megkeresse az elveszettet, megtartsa és üdvözítse, halála, szent élete árán. Véghetetlen szeretettől indíttatva jött, szeretetből áldozta fel életét érettünk, bűnösökért. (1 jn. 3, 16.) Vére mindenkiért kiömlött a Golgotán, hogy mindenkit megbékéltessen az Atyával, hogy életünk legyen és bővelkedjünk. (János 10, 10.) Nem aranyon és nem ezüstön, hanem az ő drága vérén váltott meg és tett a maga tulajdonává, isten gyermekeivé. Áldozata teljesen megelégítette az atya szívét, örökre megbékítette velünk. Az övéi vagyunk, mert hit által elfogadtuk a megváltást, a megváltó Jézust. A bűn szolgáit az igazság szolgáivá tette. Mi pedig örömmel követjük, szolgáljuk, mint akik örökre neki szántuk életünket.
Életét adta sokakért. Jézus a világ szabadítója és megváltójaként jött, áldozata elegendő mindenki részére. De mégis csak azoké a szabadítás, az üdvösség, akik hit által elfogadják azt. Valaki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3, 16.) Aki nem hisz és nem fogadja el az üdvözítő Jézust, annak önmagának kell elviselnie bűnei terhét és ítéletét. Te hiszel-e benne? Befogadtad-e a szíved bölcsőjébe? Ha igen, akkor számodra nem hiába jött el. Ne legyen erről semmi kétséged. Akik vele járunk, benne élünk és őt követjük örökre, vele leszünk.
Áldott ajándéka Jézus a karácsonynak, a szeretet istenének! Ajándék nekem és neked, aki viszonzásul a szívünket várja. Mondjuk az énekszóval: itt van szívem, neked adom uram, neked, ki alkotád.
Ezt tartsuk szem előtt, ezért adjunk hálát egész életünkben, életünkről.
Testvéreim, legyen boldog karácsonyunk!
Szívemből és szeretettel,
Józsa Ferencz,lelkipásztor