„Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!” Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.” (Mt. 28, 5b-10)
Kedves Testvéreim!
Az Úr Jézus Krisztus szenvedésére és halálára emlékeztünk az elmúlt hetekben, napokban. Lelki szemeink előtt újra leperegtek az evangélisták által részletesen leírt momentumok, s népes gyülekezettel énekeltük: „Lelkem, nézz a Golgotára, Jézusodnak nézd fejét!” Aztán nyomasztó csend… Az emberek adnak és vesznek, takarítanak, sütnek-főznek, igyekeznek mindent rendbe tenni, elvégre itt az ünnep, érkeznek a rokonok, a locsolók, s úgy illik, hogy minden rendben legyen. Sajnos, ismerem a forgatókönyvet… Húsvét első napján úrvacsora osztás, inkább pihennek, mert hosszú az istentisztelet. Délután a távolról hazakerült szeretteiknek örülnek sokan. Húsvét második napja az öntözéssel és a locsolók várásával telik el… Így múlnak el sokak életében az ünnepek, de hálás vagyok az Úrnak, hogy mégis vannak – nem is kevesen –, akik igaz (ha nem is látható) könnyekkel tudnak sírni bűneik felett és akarnak a tehertől szabadulni, a feltámadott Krisztusnál nyugalmat találni.
Többször feltettem magamnak a kérdést, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ez másképp legyen? Hogyan lehetne azokat a családokat, amelyek nem óhajtják sem a hirdetett, sem a látható Igét – meggyőzni arról, hogy csak Krisztus által válhat tartalmassá az ünnepünk és az életünk? Ebben a húsvéti igeszakaszban kaptam meg rá a feleletet: el kell mondani templomban és templomon kívül azt, amit igazán hiszünk: Ő feltámadt, Jézus él! Ezt az örömüzenetet nem lehet magunknak megtartani! A feltámadott Úr pedig gondoskodik róla, hogy előttünk menjen Galileába és megnyissa az előtte bezárt szíveket!
A fenti gondolatok, a helyi képet szemlélve fogalmazódtak meg bennem. Lehet, hogy sajátos ez a helyzet, de az is lehet, hogy nem. Könyörögjünk azért, hogy egyházmegyénk gyülekezeteiben úgy hirdettessék a húsvéti evangélium, hogy a Szentlélek munkája által sokak szíve megnyíljon, félelmeitől megszabaduljon és bizonyságtévők serege hirdesse: „Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé: Ő jelent meg, Ő! Ujjongj, Isten népe, hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem!”
Az Úr áldása legyen a szolgálattévőkön és gyülekezeteink életén!
Szeretettel,
Módi József esperes