Ismét ünnepelünk, Jézus feltámadását, győzelmét a halál felett. Szívünkben a nagypénteki gyászt felváltotta a feltámadás öröme. Örömmel énekeljük: „Jézus él mi is élünk, a haláltól nem félünk, mert legyőzte a halált, örök váltságot talált”. Urunk a halálba adta életét a kereszten, húsvétkor a halálból vette vissza azt. Él, és azt üzeni a világnak, a benne hívőknek: „Ne féljetek! Én élek, ti is élni fogtok!” Üres a sír, vigyétek és terjesszétek e jó hírt: Ő él, és élni fog örökké. Amik megtörténtek, minden úgy történt, ahogy megmondta: „Jeruzsálembe kell mennem, és ott sokat szenvednem, megölnek, de harmadnapra feltámadok.” És íme, amit hirdetett, bekövetkezett, az ígéret beteljesedett, a feltámadás valósággá lett. Mikor? Hogyan? Hát nem csodálatos? Ahogy hirdette. Megfeszítenek, de harmadnapra feltámadok. Pénteken eltemették, szombaton a sírban pihent, és amikor elmúlt a szombat, legyőzte a halált, kijött a sírból! Igen, elmúlt a szombat! Ezzel a két szóval kezdődik a világtörténelem legnagyobb eseménye. Elmúlt – e szóban benne van minden. Benne van a mi Urunk egész földi élete. A születése, munkássága, keresztre-feszítése, temetése, poklokra való alászállása, és feltámadása. Az a szombat múlt el, amikor az Úr a sírban, a halál fogságában volt. Amikor a főpapok és Pilátus intézkedésére katonák őrizték sírját, mondván: tanítványai nehogy ellopják, és azt mondják, hogy feltámadott. Elmúlt a gyarló emberi tervezgetések és számítgatások, hamis bizakodások és reménységek szombatja. Elmúlt, ami a szívekben volt. Egy kínos élethelyzet, melyben az ellenség, a tanítványok, és a nép is volt. Elmúlt a sötétség, a félelem, és a vele járó sok gyötrelem. Mindez elmúlt! És eljött a vasárnap, a feltámadás napja. Fény, világosság ragyogta be a világot és az emberi szíveket. A nagypéntek szomorúsága helyett a feltámadás, az új kezdet, és az új élet öröme lett úrrá a benne hívő szívekben. El tudjuk-e mondani, hogy elmúlt a szombat? Az élet, amikor a bűn, a halál foglyai voltunk. A régiek elmúltak, íme újjá lett minden. A húsvét fénye beragyogta életünket, és immár nem a sötétségben botorkálunk céltalanul, hanem világosságban Lélek szerint járunk, mert van feltámadott élő Krisztusunk, aki beragyogja életünk útjait.
Az asszonyok, a Jézust szerető, Hozzá még a halálban is hűséges, és áldozatra kész lelkek, kora hajnalban kimennek a sírhoz, hogy megkenjék Őt. Milyen csodálatos! Miért teszik ezt? Azért, mert aki nekik életében drága volt, az a halálában is az maradt. Mondani sem kell, így vagyunk ezzel mi is! Nem azért megyünk mi is ki újra és újra szeretteink sírjához? Egy nagy gondjuk van, mely hatalmas kőként nehezedik a szívükre: kicsoda hengeríti el nekünk a követ a sír szájáról – kérdezik egymástól. Van ebben a kérdésben egy kis reménység is. Reménység, mely az írás szerint nem szégyenül meg soha! És lásd csodák csodája, amint közelednek, a sír felé tekintenek, és látják, hogy a kő el van hengerítve. Nyitva a sír szája! Ekkor a kő az ő szívükről is leesett! Mert aki Jézushoz jön, aki Őt keresi és szereti, annak Ő elhengeríti szívéről a követ. Megoldja minden gondját, baját. Gyógyulást, szabadulást ad neki, megerősíti, szárnyra kelti. Felbátorodva, a nyitott ajtón át bemennek a sírba. Az angyal láttán, megijednek ugyan, de mindjárt jön a bíztatás, a bátorítás: „Ne féljetek! Ti a názáreti, a megfeszített, vagyis a halott Jézust keresitek, nincsen itt, feltámadott, él. Aki pedig él, azt ne keressétek a temetőben, a sírban, a halottak között. Az élő, csak élők között lehet. Ott kereshető, és ott meg is található. Testvérem, próbáld meg te is, és meg fogsz róla bizonyosodni, meg fogod találni. Oh, Urunk add, hogy ezt minél jobban megértsék! Azt mondta egyszer egy hívő ember, átérezve por-föld voltát: föld, nem leszek a tied, nem tarthatsz fogva! Jézus helyet készített számunkra a mennyben. A mi földi sátorházunk elbomlik ugyan, de épületünk van a mennyekben, melyet nem emberi kéz készített, hanem Istennek keze. Erre Urunk feltámadása a garancia. Miután az asszonyok magukévá teszik az Igét, szívükbe zárják az angyal szavait, feladatot kapnak. Menjetek el, mondjátok meg az Ő tanítványainak, és közülük külön kiemeli Pétert, a fogadkozó és az Urat mégis megtagadó Pétert, aki sem önmagával, sem Jézussal, sem a többiekkel nem volt kibékülve, hogy feltámadt, és él, Galileában meglátjátok Őt, találkoztok, együtt lesztek Vele, és örülni fog a szívetek. Az asszonyok örömmel engedelmeskednek, és teljesítik megbízatásukat. Futva viszik a boldogító húsvéti örömhírt. A Mester legyőzte a halált, feltámadt, és találkozni akar velünk! Jöjjetek Hozzá, higgyetek Benne, sebeiben gyógyulást találtok, és élni fogtok örökké. Ez a mi feladatunk is, vinni és hirdetni az evangéliumot, hogy mindenki részese legyen a világot, történelmet, szíveket, lelkeket átformáló nagy eseménynek.
Mi a húsvét? Új kezdés, új élet Jézusban, Jézussal, Jézusért. Kívánom, hogy találja meg Benne minden lélek örömét, békéjét, élete tartalmát, értelmét, és célját. A cél a menny, az örök élet, ahová téged is hazavár, Megváltód és szerető édes Atyád. Áldott húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves testvéremnek.
Szívemből és szeretettel,
Józsa Ferencz, lelkipásztor (Arad-Mosócz)