A műemléktemplom rövid története
A templom a falu déli részén helyezkedik el, a Leveles ér jobb partján. Területe 299 m, hossza 24,80 m, szélessége pedig 8,20 m. A templomhajó magassága 8m, míg a toronyé 31 m; a falak 1-1,20 m vastagok.
A templom nyugatra néz és egyetlen épületből áll. A nyugati oldalon található az épület jelenleg legrégebbi része, a torony. Alatta van a bejárat, míg a keleti oldalon található a templomhajó. Ugyancsak a keleti oldalon, annak déli oldalán található egy fedett bejárat, a Cintorony. A templomhajó és a torony különböző időpontban épültek, ez könnyen észrevehető a téglák állagáról. A bejárat mindkét oldalán egy-egy támpillér található, közötte pedig egy csúcsíves formában festett freskó látható mind a mai napig. A bejárat felett, az épület oldalán a régi párkányzat egy darabját találjuk, innen állapíthatjuk meg, hogy régi román stílus szerint épült. Barcsa János A Tiszántúli ev. ref. egyházkerület története c. munkájában a vadászi templomot a tamásdai csonka toronnyal együtt szintén román stílű műemlékként említi meg.
A régészek szerint az Árpád korban épült. A pontos dátumot nem ismerjük, de feltételezik, hogy a templomot a XI.-XIII. század folyamán emelték őseink. Természetesen katolikus templom volt, és II. András király egyik adománylevelében (1214) úgy említik az egyházközséget, mint ahol virágzó egyházi tevékenység folyik. (Rácz K.: Arad és Zaránd vármegye története, 263.old.)
A reformáció a XVI. században éri el a Körösköz területeit. Valószínű, hogy a falu ezekben az években tér át a református vallásra. Ezekben az időkben a falu egyébként a Gyulai vár fennhatósága alá tartozott. A templomot 1589-1591 között pedig, a török uralom alatt, várként használták. 1609-ben már a nagyszalontai Toldi István tulajdona lett. 1626-ban a falu is elpusztult és lakosai elmenekültek, a feltételezések szerint ekkor pusztult el a tetőzet is. 1669-ben a csatári Zsinaton Szegedi Ferencet (Franciscus Szegedi) ordinálták az egyházközségbe. A legnagyobb pusztulást 1680-1690 között és a kuruc szabadságharc alatt szenvedte el a templom, ekkor ugyanis nagyobb részét teljesen lerombolták. A lakosság az Apakeri (apák ere?!) ere partján fekvő, Sárrétre menekült. Az egyházközség egy dokumentuma szerint 1712-ben térnek vissza a faluba. Ekkor kezdenek hozzá, Deák Péter lelkész irányításával, a templom és a falu újjáépítésének. 1774-ben és 1768-ben a templomhajót kelet fele meghosszabbítják és a szűk ablakokat nagyobbakra cserélik.
A mennyezetet nem hagyták meg eredeti formájában, hanem 1810-ben barokk stílusú kazettás mennyezetet építettek 1871-ben a zsindelytetőt is kicserélik és a toronyra órát is szerelnek. A századforduló után többször is végeznek javításokat (1928, 1938, 1951, 1957, 1961, 1962), ezek közül az utolsó a legjelentősebb. A templom épületének külső és belső felújítása 2006-ban történt közadakozásból.
A freskó
1590-ben, amikor a falu lakossága református hitre tért, a templom belsejében található freskókat elpusztították. Egyedül a “poticus” freskója maradt meg. A képet 1878-ban Romer Floris régész fedezte fel újra és restauráltatta. A feltételezések szerint Kolozsvári Tamás munkája, aki a XIV. században tevékenykedett. A freskó Krisztus keresztrefeszítését ábrázolja. A felhasznált színek sötét és tompa árnyalata jól érzékelteti a nagypénteki esemény tragédiáját, így mi is könnyedén átérezhetjük azt.
A freskó ma is jól látható, jelenleg restaurálás alatt áll.
- A templomi tárgyak lajstroma:
- - Attoronyóra 1871-ben készült négy darab számlappal (jelenleg javításra szorul)
- - Harangok: 3 db feliratos harang. A 772, 287 és 189 kg-os harangokat Gyorokon öntötték 1925-ben (Biszák József). A két kisebb harangon egy-egy dicséret kezdősora, a nagyharangon pedig Vass Jenő, akkori lelkipásztor 4 soros idézete található.
- - Orgona: 1932-ben készült Temesváron Wegenstein mester által.
- - A templomi padok, a szószék, a papi szék, valamint a kazettás mennyezet 1810-ben készült. Eredetileg virágos, népies motívumokkal volt díszítve, majd 1832-ben sötétkék árnyalatot kapott. Jelenleg barnára van festve (a kazettás mennyezet az 1832-es kék színnel és szimbólumokkal maradt meg).
- A klenódiumok között a következő tárgyak vannak:
- o 1 ezüstkehely 1725-ből
- o 3 fémkehely (aranyozott) 1832, 1837 és 1875-ből
- o 2 ónkanna (egy 2 literes és egy 5 literes) 1744-ből
- o Úrasztali tányér, a keresztelő kanna és edény 1875-ből való
- Anyakönyveink az 1896-os évtől vannak meg (1950-ben a többit be kellett szolgáltatni az államnak).
Az egyházközségben szolgáló lelkészek névsora
„Egy-egy lelkész szereplése
Az idő gyors eltűnése.
Egy van csak, ki véghetetlen:
A hatalmas, erős Isten.”
(Vass Jenő, 1905. július 20.)
- 1669 - ???? Szegedi Ferenc (Franciscus Szegedi)
- 1711 - ???? Péter Deák
- 1767 – 1803 Szilágyi János
- 1803 – 1806 Kutasi József
- 1806 – 1807 Szilágyi József
- 1807 – 1818 Szilágyi Mihály
- 1818 – 1825 Németi Sámuel
- 1825 – 1832 Benéts Dániel
- 1832 – 1867 Erdéllyi József
- 1867 – 1877 Bor Áron
- 1877 – 1878 Sipos János
- 1878 – 1904 Hajdu Elek
- 1904 – 1905 Nagy Dániel
- 1905 – 1914 Vass Jenő (a frontra ment)
- 1914 – 1918 Ígyártó Sándor
- 1918 – 1934 Vass Jenő
- 1934 – 1935 Ígyártó Sándor
- 1935 – 1954 Nagy István
- 1954 – 1984 Jakab Dezső
- 1984 – 1986 Antal György
- 1986 – 1993 Márk Sándor
- 1993 – 1994 Kucharszki Zoltán (beszolgáló lelkész)
- 1994 – 1995 Dobai Zoltán (exmittus)
- 1996 – 1997 Kondor Endre (exmittus)
- 1999 – 2000 Felháziné Szathmár Klára
- 2000 – 2002 Szakács Zoltán
- 2002 – 2004 Futó Ferenc (beszolgáló lelkész)
- 2004-től Lőrincz Lóránd-Péter