Pankota az Alföld és a Zarándi hegyek találkozásánál elhelyezkedő kisváros, Aradtól 35 km-re észak-keleti irányban. Földrajzi adottságai, az éghajlat és a természeti kincsek révén rangos települése volt a vidéknek a legrégibb időktől kezdve. (Az arheológiai leletek bizonysága szerint a római korban Pankota határában húzódott végig a limes.) A honfoglaló magyarok közül az Ajtony nemzetség telepszik meg e vidéken. Eleinte a „görög módon felvett keresztyénség” volt honos közöttük, nyilván Szent István koráig. A keresztyénség megerősödését bizonyitja, hogy korán, feltehetően már a XII. században apátságot is alapitottak Pankotán a boldog Szűz tiszteletére, egy ismeretlen adományozó nagylelkűségének köszönhetően. A benedekrendi apátság olyan rangot kap a csanádi püspökség keretén belül, hogy 1219-ben a helybéli apát már mint biró itélkezhetett. Az apátság jelentősége idővel csak fokozódik, amint azt korabeli adatok is igazolják. Létrehozzák a pankotai főesperességet, mely a csanádi monostor után, 1337-től kezdve a legjelentősebb.Ez annak is tulajdonitható, hogy az 1241-es tatárdúlás idején e vidék – éppen a természet adta védőrendszereknek köszönhetően – nem szenvedett nagy pusztulást. Az apátság romjai a Kopasz-hegy lábánál ma is láthatóak. Tőle délre egy nagyobb erősség is létezett, melyről tudjuk, hogy már 1318-ban állott: Pankota vára. Az erősség azonban a XVI. sz. végén elpusztult. Ezt a várat adományozta Zsigmond király Losonczy László és István szörényi bánoknak. A főesperesség fennhatósága alá tartozott 1325-től a Károly Róbert álatal Lippára betelepitett minoriták ellenőrzése is. Az akkori főesperes, Miklós apát messzemenő támogatója volt a – később, a XVI. században nevezetessé vált – minorita latin iskolának. Ő maga is nagy műveltséggel rendelkező teológus volt, s a teológia mellet 1383-ban a prágai egyetemen jogot is tanult. Anyagi helyzetét tükrözi, hogy a volt püspökség területén a legnagyobb adófizető is volt, javai után.
A reformáció terjedésének első jelei Brandenburgi György őrgróf nevéhez fűződik, kinek fennhatósága alá tartozott abban az időben Pankotán kivül Galsa, Világos, Muszka, Magyarád is. Eleinte hevesen ellenezte a reformáció tanait, később azonban, 1523-tól áttért a „reformata vallásra”. Petrovics Péter, a lippai vár és a Délvidék főkapitánya, Arad egyik leghatalmasabb földesura – kinek katonai fennhatósága Pankotára is kiterjedt - szintén támogatója volt a reformációnak. Korabeli feljegyzések tanúsága szerint Martinuzzi Fráter György, ki többször megfordult János király, majd özvegye, Izabella lippai várában, Borosjenőn és Pankotán utazván keresztül, a Zaránd megyei „...Pankota protestánsait üldözte”. Szegedi Kis István gyulai tartózkodása idején (1545) nagyban hozzájárult a reformáció megszilárdulásához a vidéken. Ez idő alatt sűrűn érintkezett különösen a pankotaiakkal. 1552-ben Losonczy István, az új főkapitány a reformáció terjedését megakadályozandó, „átment Pankotára s onnan kiűzte a protestánsokat”. Pontosan nem tudni, hogy a reformáció mint foglalt tért magának Pankotán, de a következmények azt mutatják, hogy a helybéliek szivvel-lélekkel voltak hivei a reformációnak. Mesterük Kölecséry Kristóf volt, aki Wittembergben tanult. Végül a reformáció nem tudott megszilárdulni, mivel 1564-ben a török – Lippa, Gyula és Borosjenő mellett - Pankotát is feldúlja és elfoglalja.
1564-1695 között sokszor cserélt gazdát Pankota városa. Két tűz között hol a töröké, hol a német császári csapatok megbizottaié és a kincstáré, s csak olykor-olykor egy-egy lélegzetvételnyi visszafoglalás, vagy diplomácia eredményeképpen a fejedelemé, vagy a régi jogaikra apelláló ősi birtokosoké. A protestantizmus – ha nem is virágzóan és szabadon – de a török megszállás alatt is tovább élhetett.
A török hódoltság alól Pankota és az egész vármegye 1695-ben szabadul fel végérvényesen. A vidéken a pusztitás nem volt akkora, mint a Marostól délre eső területeken, igy a Bécs irányította újratelepítés sem volt olyan nagy méretű mint a Bánságban, vagy Békés megyében. Az 1771-1772-ben végrehajtott úrbérrendezés bizonyos fokig magával hozta a gazdasági fellendülést is. Megnő az árucsere forgalom. A XVIII. sz. második felétől egyre népesebb a pankotai vásár. De még inkább fejlődésnek indul a vidék - és Pankota is - amikor Dietrich József, stájerországi nemes birtokai mellé megvásárolja a pankotai uradalmat is, melyet aztán egészen átszerveznek... A határrendezés során létrehoznak egy új, modern települést: Új-Pankotát, az eredetitől kissé dél-nyugatra. Megindul a korszerű árutermelés, kiváló dohánykertészetet, pincegazdaságot szerveznek. Pankota csakhamar vásáráról hires mezőváros lesz. A pankotai mesterek 1821-ben céhekbe tömörülnek. A mesterek 1/3 része protestáns volt, számuk jelentős a pankotai református gyülekezetben. Noha az 1848-as forradalomig a parasztság alkotta a református egyházközség jelentősebb felét, mégis a későbbiekben ez a mesteremberekből álló csoport ad erőt az újjászerveződéshez, az egyházközség anyagi megerősödéséhez.
A XIX.sz. elejétől Pankota a nagyszalontai egyházmegyébe kebelezett gyülekezet. Lélekszáma 2-300 között váltakozott ebben az időben, mely szám az 1848-as forradalom után kissé megcsappant. Az egyházközség újkori történetét illetően Kócsa Károly lelkész 1883-as, az Aranykönyvbe történő feljegyzései adnak biztosabb támpontot számunkra: „A pankotai ev.ref. egyház, mint ezt a régibb időkből hiányos okiratok s éltesebb emberek vallomásai bizonyitják, a város keletkezési idejétől, vagyis azon időtől fogva állhat fenn, midőn a jelenlegi Pankota régi helyéről ide áthelyeztetett, melynek állitólag 1780 körül kellett történnie. Ez állitást látszik igazolni azon körülmény, mely a keletkező városról egy Jedlicska nevű ág.ev. vallású kincstári tiszttartó működéséről emlékezik, ki a magyar protestáns népnek itteni megtelepitésén oly áldozatkész buzgalommal munkálkodott, hogy az alakulandó protestáns egyház helyéül a mezőváros középpontján jelölte ki a legszebb és legalkalmasabb helyeket, ezáltal s általában több nemes czélu fáradozásai által akarván biztositani az idegen nemzetségek közé letelepülő magyar elemet az elszéledés és elenyészés ellen.(...) E kedvezmények dacára (...) a várost rövid időn belül idehagyta s ténylegesen működő anyaegyházzá csak az 1811. évtől kezdve alakulhatott, mely évtől hiányosan s kezdetleges állapotban lévő anyakönyv nyomaira találhatunk.” Az évtizedekig fennálló belső viszálykodás sokáig meggátolta a gyülekezet előrehaladását, mind lelkiekben, mind anyagiakban. „(...) A pankotai magyar református egyháznál az egész egyházmegyében kikiáltottabb s a szegény lelkészekre nézve rettegettebb hely nem létezett, elannyira, hogy büntetésnek tekintették, midőn valakit a felsőbb hatóság e czégéres egyházba kirendelt!” – jegyzi meg szintén Kócsa Károly bevezetőjében. Csak az 1870-es évektől kezdve változik és fordul meg valamelyest ez a helyzet, részben Kócsa Károly odaadó lelkipásztori-szervezői működésének köszönhetően. A három év alatt megszervezett 13 szórvánnyal együtt (mintegy 40 km-es körzetben) az eklézsia 1873-ban 611 lelket számlál, melyből Pankotán él 363 lélek.
A mai templom helyén, azt megelőzően egy szerényebb imaház állott. Az pankotai reformátusok új temploma 1856-ban épült. 1883-ban a temlom teljes homlokzatát (előfalát) az alapoktól újonnan épitették, hozzá új fatornyot épitettek, bádog lemezzel bevonva. A költségek nagyrészét – az egyházközség szegénysége miatt – országos gyűjtésből fedezték. Ekkor épül fel a parókia is, valamint a két tantermes felekezeti iskola is, a templomépület folytatásában.
A két világháború közötti időben megalakul a nőszövetség, és Szilágyi Sándor szolgálati idején egyházi szeretetotthon, szegénykonyha is működik a felekezeti iskola mellett. A II. világháború után kiszakad a gyülekezetből egy csaknem 120 lelket számláló ágostai hitvallású evangélikus csoport, lutheránus leányegyházat létesitvén, új templommal. A megoszlásnak érezhető következményei vannak: a lélekszám csökkenése mellett az egyházközség anyagi helyzete is gyengül. (Ma Pankotán kevesebb, mint 10 (!) magyar evangélikus él.)
1899-ben kerül fel a torony mind a négy odalára a toronyóra.1925-ben helyezik el a három új harangot. A vörösmárványból készült úrasztala, mely a pankotai nőszövetség ajándéka, 1936-ból való. 1910-ből valók a kegyszerek két legszebb darabja: az úrasztali kehely és tányér.
Az egyházközség lekészei voltak: Kiss János (1811-?), Vida Szentendre Mihály ?-1830, Bányai József 1830-1836, Aranyász Bálint 1837-1841, Kemény István 1841-1844, Újvárosi Mihály 1844-1854, Tomka Károly 1854-1860, Mátai József 1861-1869, Polareczky János 1869, Kovács Károly 1869, Kócsa Károly 1870-1914, Hunyadi László hlp.1914, Fogarasi Jenő slp. 1915, Takács Imre 1915-1917, Fekésházy Jenő hlp. 1917, Kún Zoltán tábori lelkész 1917, közben helyettese Papp Lajos 1918-ig, Kún Zoltán 1919-1936, Szilágyi Sándor 1936-1958, Meixensberger István 1959-1968, Péter Miklós 1968-1973, Lugosi Mihály 1973-1978, Pázmány József 1978-1980, Jakab László 1980-1991, Herdeán Gyöngyi 1991-1995, Baracsi Levente 1995-1998, Kondor Endre 1999 - 2006. Szász Zoltán 2006-tól napjainkig
Nagyobb javitások: 1895, 1901 (a tornyot javitják meg, új gömböt és csillagot helyeznek el rajta), 1931, 1955, 1988, 2003 (a torony teljes felújitása, bádogzat teljes kicserélése). 2009-ben állami támogatással tetőfelújítás volt a tetőcserepek és a lécek teljes cserélésével. 2008 óta folyamatos felújítás alatt vannak a teplom épülethez tartozó termek és mellékhelyiségek.
A templom tornyában 3 harang van. Mindhármat 1925-ben helyezték fel. A legkisebb: 46 cm átmérőjű, 42 cm magas. Felirata: A jókedvű adakozók kegyes adományából önttette a Pankotai Ref. Egyház/ Kun Zoltán lelkész, és Földvári Gyula gondnok idejében/ Öntötte Biszák J. Gyorokon 1925. A Középső átmérője: 57cm, magassága 50 cm. Felirata: Isten dicsőségére önttették a pankotai hivek áldozatkézségéből/ Öntötte Biszák J. Gyorokon 1925. A harmadik, a legnagyobb átmérője: 70 cm, magassága: 67 cm. Felirata: Isten dicsőségére önttették a Pankotai Ref. Egyház hivei közadakozásból/ Öntötte Biszák József gyortokon 1925.
1883-ban a város lakossága: 4200 fő. 1930. népszámlálás adatai szerint: a lakosság 5228, amelyből 2506 román, 1570 magyar, 1152 német (sváb). Felekezeti megoszlás szerint: g.keleti, r.katholikus és protestáns, azaz református és lutheránus.
A 2002-es népszámlálás adatai alapján Pankota lakossága 7200 fő, mely a következőképpen oszlik meg: 5842 román, 795 magyar, 361 német, 392 roma, 49 ukrán, 22 szlovák, 2 zsidó, 2 lengyel, 2 cseh stb. A felekezeti hovatartozás alapján a lakosság a következőképpen oszlik meg: ortodox 4519 fő, római katolikus 744 fő, református 151 fő, evangélikus 8 fő, görög katolikus 11 fő, baptista 247 fő, pünkösdi 1223 fő, nazarénusok 4 fő, újapostoli közösség 95 fő.
Írta: Kondor Endre lp.
Kiegészítette: Szász Zoltán lp.