„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.”
Galata 6, 14
Ifjúkoromban hallottam azt az igehirdetést, amelyben lelkipásztorunk arról beszélt, hogy Isten még a világ teremtése előtt az Ő népét Fiának adta örök tulajdonul. Ennek azonban az volt az ára, hogy vásárolja, azaz váltsa meg. Így, kösse örökre magához, és teremtsen vele áldott közösséget. A Fiú ezt örömmel, nagy szeretettel elvállalta, engedelmességgel teljesítette és végbevitte.
Ezt fejezte ki halála előtt elhangzott – Elvégeztetett – szavával.
Elvégeztetett, amire vállalkozott, megváltásunk hatalmas műve. Hol? A kereszten. Ezért lett a kereszt, a rajta kifolyt és aláhulló vér szabadulásunk és üdvösségünk drága ára. Az evangélisták nem színezik, nem részletezik az eseményeket.
Lukács csak ennyit mond. Megfeszítették. Azt, akiben az örökkévaló Isten volt jelen, az emberiség, mint egy gonosztevőt kivetette magából. Ezt Jézus eltűrte, elszenvedte úgy, hogy semmit sem tett a maga védelmére. Mint Isten Báránya, mészárszékre adatott és száját nem nyitotta meg. Alázatos volt mindhalálig. Feláldozta isteni életét, hogy mi elnyerjük bűneink bocsánatát és az örök életet. Halálával királyságot épít szíveinkben. Így válik a kereszt naponként csodává életünkben, hogy magasztalhassuk és dicsőíthessük Őt.
Megkérdezhetjük, hogy mi mindennek a titka. Miért a kereszt, a nagy áldozat, a kifolyt drága vér, a sok-sok szenvedés, a kín, az átok? A válasz röviden ez: Isten szeretete a bűnbe esett ember iránt, irántunk. „Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn. 3,16. És Jézus szeretete is, Aki érettünk és helyettünk szintén szeretetből vállalta a halált, a helycserét a kereszten. Ő tudta, hogy halála és kínszenvedései hozzátartoznak dicsőséges megbízatásához, melyre megbízatott. Tudta, hogy elvérzése a végső győzelemhez fog vezetni, és afelé a királyság és uralom felé, melyet rajtunk, megváltott gyermekein és majd velünk együtt is fog gyakorolni.
Mi történt Jézus halálában? Senki sem tudhatja, senki sem lát bele abba, hogy hogyan végezte el az Atya az Ő igazságának kielégítését, amikor saját Fiában ítélte meg a mi bűneinket, hogy rólunk haragját elfordítsa és kibékítsen önmagával.
De, hogy ez megtörtént, az biztos. Ezt bizonyítja a templom kárpitjának kettéhasadása, fölétől aljáig. Az Istennel való közösségünk legbelsőbb szentélye nyitva van előttünk. Szabad az út, szabad bejáratunk van Istenhez. Nincs már semmi akadálya annak, hogy a szívére fogadjon bennünket. Jézus bevégezte megbízatását, elérte küldetése célját. Most már nyugodt szívvel, boldogan Reá bízhatjuk magunkat és szeretteinket, amit máris tegyünk meg örömmel.
Ragadjuk meg hittel Istenünk felénk nyújtott kegyelmét, és éljünk vele hálásan. Ő mindenkiért feláldozta magát, mindenkiért meghalt, és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élünk többé ne magunknak, hanem Őneki éljünk értelmes örvendező életben.
Végül szóljunk egy pár szót a kereszt erejéről, annak értelméről és gyümölcsöző hasznáról. Már akkor, de azóta folyton, és ma is éreztette és érezteti hatását. Hazug beszéd az, amelyik azt állítja, hogy nem volt semmi haszna, nincs semmi gyümölcse, és nem változott meg semmi.
Lássunk egy két példát. A kereszttel szembenálló pogány százados, aki látta, hallotta a történteket hitre jutott, megtért és hittel vallotta: bizony Isten Fia volt ez az ember. Barrabás, a rablógyilkos kíváncsiságból kimegy a kereszthez, és amint meglátja a már halott Jézust döntésre jut: ha ez az ember meghalt helyettem, mondta, megérdemli, hogy ezután Őneki éljek. Életük megváltozott. Új életükben Megváltójuk dicsőségére éltek.
Az idők folyamán, akiket áthatott ez a keresztről sugárzó erő ugyanerre az életre jutottak. Így van ez ma is. Akiknek a keresztről szóló beszéd nem megbotránkozás, nem bolondság, hanem Istennek ereje, azok bűnbocsánatot és új életet nyernek, boldogok lesznek. Megszámlálhatatlanul nagy ezeknek száma, hála Istennek. A legnagyobb örömöm, amiért hálás is vagyok, hogy én is közéjük tartozom. Meghallatta velem hívó szavát, biztatott, bátorított és vágyakozást adott szívembe. Azt mondta: Jöjj!
Én pedig engedelmeskedtem a mennyei hívásnak. Odaálltam a kereszt alá, megvallottam bűneimet. Kértem, hogy drága vére által tisztítson meg. Megköszöntem, átöleltem a keresztet, és örökre szívembe zártam a kereszten értem szenvedő Jézust.
Azóta vagyok az Övé, azóta van békességem és vagyok a gondok bajok között is boldog, amit szívemből kívánok mindenkinek.
Egy francia zománcfestő, úgy festette meg a keresztre feszítést, hogy a sebekből kifolyó vért angyalok fogták fel aranycsészékbe, hogy beletöltsék nagy emberi fájó sebekbe, hogy gyógyító orvosságként szolgáljon.
Testvérem, vannak e neked nyílt, vagy titkos sebeid, fájók, kínosak, halálosak? Az orvosság Jézus sebeiben, halálában van. Az Ő sebeivel gyógyulunk meg. Fogd fel hiteddel, mint az angyalok és engedd, hogy fájó sebeidbe folyjon az ártatlan vér.
Meglásd, meggyógyulsz és rendbe jön az életed. Békességre lelsz, életednek tartalmat, értelmet és célt ad. Azt mondod, így szép és jó az élet. Érdemes élni. Így legyen. Ámen!
Áldott nagypénteki ünneplést, meghalást a bűnnek és feltámadást az életre és örök üdvösségre.
Szeretettel: Józsa Ferencz, lelkipásztor