„Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.”
Ézsaiás 58: 6–8.
Hála Istennek, hogy ebben az évben is megértük a húsvéti ünnepkört. Vége a farsangnak, a mulatságok és szórakozások idejének. Hamvazószerdával egy másik, lelkileg fontosabb, komolyabb időszakot kezdhettünk el, amit nagyböjtnek nevezünk. Ebben az időben, mely húsvétig tart, figyelmünket inkább Jézusra, Isten szenvedő Bárányára irányítjuk, aki elvette a világ bűneit, az enyémet, a tiedet és minden emberét. Meghalt értünk a kereszten, hogy drága vére által megváltson, és Isten szabad gyermekeivé tegyen. Ilyenkor önvizsgálatot, bűnbánatot tartunk, lélekben egyesülünk Jézussal, végigjárjuk a kereszt, a szenvedések, a fájdalmak útját, megállunk, imádkozunk, elmélkedünk életének egy-egy szakasza, állomása felett. Igyekszünk elszakadni a bűntől, és a világi bűnös dolgoktól. Vele együtt meghalunk, hogy Vele támadjunk fel egy új, egy krisztusibb, egy emberibb életre. Pál apostol erről így szól: Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz meghaltam, Vele fel is támadtam, így hát élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Krisztus bennem és én Őbenne. Ezt várja Isten, ez az Ő akarata. Nos, ezt az új életet, kínálja, és örömmel adja nekünk most is megváltó Urunk. Kell-e nekünk, kérjük, elfogadjuk, vagy maradunk a régiben?
Testvéreim, ehhez segít bennünket a böjt is. De mi a böjt, kérdezzük? Röviden, önmegtartóztatást jelent. Valamitől, valamiért távol maradunk, elszakítjuk magunkat a rossztól a gonosztól, valamit nem teszünk meg, amivel megszomorítanánk az Urat. Általában az ételre-italra gondolunk, de ennél többről van szó. Arról, ami elválaszt Istentől és egymástól, a bűnről, ami kizár bennünket az Ő világából is. A böjt áldott lehetőség arra, hogy ezekről elgondolkozzunk és tegyünk valamit magunkért, lelki üdvösségünkért. Böjtölünk, akik böjtölünk, hogy több időnk legyen az imádságra, az Ige olvasására, elmélkedésre, a közösségre, Jézus Krisztussal és általa az Atyával. Arra, hogy rendezzük az életünket Vele és egymással, amíg nem késő. A halál az ajtó előtt áll és ránk van vágyódása. Istentől kapott drága lehetőség a böjt, ha jól élünk vele. Ádám és Éva nem éltek jól vele. Ezért elveszítették a paradicsomot. A pusztában, a választott nép megvetette Isten parancsát. Komoly következményekkel járt ez számukra. Az engedetlenek, a zúgolódok nem mehettek be az Ígéret Földjére. Mind elvesztek engedetlenségük miatt. Mózes a hegyen 40 napig nem evett, nem ivott. Javára vált böjtje, mert Isten szerint cselekedett. Jézus a pusztában 40 nap és 40 éjjel böjtölt és imádkozott. Nem tudta becsapni a Sátán, sőt mindháromszor győzedelmeskedett felette! Saját tapasztalatomból mondom: a böjtnek az imádsággal, Isten igéjével összekapcsolva hatalmas ereje van: betegségben, gyászban, ilyen-olyan kísértések, testi és lelki próbák között egyaránt. Érdemes gyakorolni! Mindenki megtapasztalhatja általa Jézus gyógyító, szabadító, győzelemre vivő erejét.
Isten segítségével szeretnék segítséget is adni abban, hogy hogyan böjtöljünk. Van ennek egy külső és egy belső módja, cselekedete. Külsőleg a világi dolgoktól kell elvonnunk, megtartóztatnunk magunkat a böjt idején. Ilyenek a munka, az étel, az ital. Munkásnapunkat vasárnappá kell változtassa. A test sanyargatása által lelkünk jusson Isten közelségébe és közösségébe. Továbbá, a böjt idején oda kell figyelni az öltözetre, a külsőre, haj-szakáll viseletre. Vigyázzunk, hogy ezek ne tegyenek felfuvalkodottá. Maradjunk szelídek és alázatosak. A Szentírásban olvassuk, hogy akik böjtöltek ruháikat megszaggatták, port és hamut hintettek fejükre. A teljes megalázkodás és az Én feladásának jele volt ez. A böjt külső módjánál még megemlítem magunk, testünk mutogatását, a zabolátlan szórakozást, élvezeteket, világi nyerészkedést, a haszon hajhászását, kapzsiságot, a túl sok munkát és pihenést. Böjtölésünk idején ne tévesszük ezeket sem szem elől.
A böjt belső cselekedete a megtérés, újjászületés és az imádság. Mi a megtérés? Önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás, bocsánatkérés, a bűnbocsánat elfogadása és megköszönése. Ezután következik életünk megjobbítása, a hitben való megerősödés és az új életben való növekedés Isten dicsőségére és örömére. Ezt a környezetünkben élők is látni, tapasztalni fogják és étvágyat kapnak a követésre. A régiek elmúltak és íme újjá lett minden. Ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki szeretett és meghalt érettünk. Megemlítem a hálát, a hálás életet. Ami azt jelenti, hogy egész életem, beszédem, cselekedetem, életvitelem hála lesz Istennek. A legnagyobb böjt a szeretet. Jézus Krisztus vére tisztít meg minden bűneinktől, olvassuk az 1Jn. 1, 7–9-ben, de ez a vér csak úgy lesz hatásos, akkor fejti ki erejét, ha megvalljuk bűneinket, és ha őszintén gyermeki szívvel és teljes bizalommal bocsánatot kérünk. Ő hű és igaz, hogy megbocsásson és megtisztítson minden hamisságunktól. Áldjon meg és segítsen meg mindnyájunkat az Úr, hogy e nagyböjti kellemetes időben idáig elérkezzünk, Jézusunkkal célba érjünk, és eljussunk a végső győzelemre.
Áldott nagyböjtöt kívánok minden kedves Testvéremnek!
Szeretettel, Józsa Ferencz lelkipásztor