„...ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szentlélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét, annak minden bűneiből...”
(Mt 1, 18-25)
Isten kegyelméből ismét karácsony előtt vagyunk, a Krisztus-várás idejét éljük. Boldogan zengi szívünk: „Vágyva vágyunk nagy király, ünnepelni jöttödet, Nagy örömmel fogadunk, Jöjj, siess te Szent követ, Mi hideg jászol helyett szívünkben adunk helyet”. Énekeljük, és szívünk teljességéből erre készek is vagyunk. „Kész az én szívem oh Uram, kész az én szívem” – mondjuk együtt a zsoltárossal. Zsolt 108, 1. Kész, hogy befogadjalak, hogy életemet szállásul, örök lakásul neked adjam. Uram, kérlek, foglald el helyedet, szülessél meg bennem is. Akarom, vágyom reá.
Az Újszövetség – Máté evangéliuma Jézus nemzetségtáblázatával kezdődik. Arról beszél, hogy Jézus Krisztus Dávidnak Ura, de fia is, testi leszármazottja. Bemutatja Izráel történetét, melynek célja maga Jézus. Népe egész életén át, az Ő, a Messiás eljövetelét készítette elő. Megérkezését már a 16. vers jelzi: „Jákób fia volt József, annak a Máriának a férje, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek.” A 18-25-ig terjedő szakasz Jézus Krisztus csodálatos születéséről számol be. Mária, aki József jegyese, Szentlélektől fogantatott, áldott állapotban van. József látja. Szomorú és csalódott. Szívét az előítélet és hitetlenség töltötte be. Nem csoda! Titkon el akarja bocsátani Máriát. Az Úr azonban hű és igaz. Angyalt küld hozzá, aki őt ezzel a drága Igével bátorítja: Ne félj, magadhoz venni Máriát, mert ami benne fogantatott, a Szentlélektől van az. Ne félj! Ne hátrálj meg az események, az új feladatok elől, amelyeket Isten bíz rád, amit ő helyez a szívedre. Vállald! Vállald jegyesedet, vállald a kihívást! József megadja magát. Magához veszi Máriát és szívébe fogadja Fiát.
Ez a bíztató két szó először Ábrahámnak (1Móz 15, 1), és utoljára János apostolnak hangzott el Páthmosz szigetén (Jel 1, 17). Így bíztatta Isten angyala Máriát, amikor hírül adta néki Jézus születését, ezekkel a szavakkal vigasztalta, erősítette Jézus megszületésekor a betlehemi pásztorokat, és a sírhoz kimenő asszonyokat is: Ne féljetek! Nincsen itt, feltámadott. Így bátorít minket is, engem és téged. Ne félj, ha új feladatot kapsz, ne félj a szükség idején, a bajok és próbák között, ha ellenség vesz körül, ha az Úrról kell bizonyságot tenned családod, vagy a hitetlenek között. Ne félj, ha a halál árnyéka reád vetődik, ne félj, mert az Úr veled van, nem hagy el soha, szeret, az övé vagy. Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítlak, enyém vagy. Ézs 43, 1-5; Ne félj, mert Én veled vagyok, ne csüggedj, mert Én vagyok Istened, megsegítlek, és hatalmas karommal támogatlak téged. És. 41, 10.
Immánuel – Jézusban velünk van Isten, Aki segít, megszabadít, megtart, üdvözít. Szülsz fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az Ő népét annak minden bűneiből. A neve, Jézus, ami a zsidónak Messiást, nekünk pedig Szabadítót, Üdvözítőt jelent. Oh, mily szépen cseng ez a név a hívőnek. Zene a fülében, édes méz a szájában, kincs és erő a szívének. Ady Endre, nagy magyar költőnk, vallja kedvesen: „Nevednek számban jó íze van”. Ó de sokszor emlegetem én is e sorokat, mondom ki e nevet: Jézus, mert számomra is a legdrágább a világon, hiszen e név minden név fölött való (Fil 2, 9). Ebben a névben van egyedül üdvösség (Csel 4, 12), ebben a névben imádkozunk az Atyához, gyűlünk össze alkalmainkon a templomban. E névben hirdetjük az evangéliumot, gyakorolunk fegyelmet, e névért szenvedünk, e névre hajlik meg minden térd. Ebben a névben nyilatkoztatja ki magát, sőt, még mint megdicsőült Úr is, amikor azt mondta Pálnak. Én vagyok Jézus, miért üldözöl engem? Ez a név lett nekünk mindenünk, kb. 700-szor fordul elő a Szentírásban. E nevet az Atya adta neki, születése előtt, és amikor 8 napos korában körülmetélték, a szülők e nevet adták neki. A nevek Nevét (Csel. 4, 12). A név magát a személyt jelenti, az örök létezőt, az Alfát és Omegát, a kezdetet és a véget.
Nekünk is, e Név jelentetett ki először, hogy higgyünk és tudjunk róla bizonyságot tenni, hogy örömmel vallhassuk. Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére és énekeljük „Ó, mily drága név ez Jézus, oh mint enyhit minden kint, boldogság, öröm és béke, mit a hívő szívbe hint”.
Nagy nevet, nagy Megváltót, Üdvözítőt kaptunk Istentől. Áldjuk érte szerető Atyánkat. Szeressük, tiszteljük, szolgáljuk szívünk teljességével.
Bevégzem a 72. Zsoltár 17–19 verseivel: "Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt. Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csudadolgokat cselekszik egyedül! Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld." Ámen! Ámen!
Áldott, boldog karácsonyi ünneplést kívánunk mindenkinek!
Józsa Ferencz,
arad-mosóczi református lelkipásztor