KÖVESS ENGEM
Isten gondviselése folytán az Aradi Egyházmegyéhez tartozó nagyzerindi gyülekezet volt a házigazdája az első erdőháti ifjúsági tábornak az Erdőháti Szövetség kezdeményezésére. Erre a célra Csáky Barna Zsombor, a helyi gyülekezet főgondnoka ajánlta fel nagy szeretettel egy ilyen horderejű táborozáshoz minden követelménynek megfelelő családi kúriáját, melyet Csákyné asszony leányunokájával, a kis Rebekával együtt alakított páratlan szorgalommal otthonná a népes vendégsereg számára. Ezen a hagyománykezdésnek is számító rendezvényen nyolc erdőháti gyülekezet ifjúsága képviselte magát, úgyhogy a Csáky kúriában hetvenhét fiatal talált szállásra, otthonra. Bihari részről Nagyszalontáról, Mezőbajról, Erdőgyarakról és Árpádról érkeztek fiatalok élükön gyülekezetük lelkipásztorával, az Aradi Egyházmegye részéről pedig a Körösköz-i települések fiataljai vettek részt, Erdőhegy-Kisjenőről, Ágyáról, Feketegyarmatról és Nagyzerindről. Ott, ahol sajnos, elfogyott az ifjűság, helyettük a gyülekezet lelkipásztorai vettek részt a rendezvényeken, hiszen ők is fiatalok még. Istennek adunk hálát azért is, hogy a nagyzerindi Önkormányzat Simándi Sándor polgármesterrel az élen ismét fényes bizonyságát adta Krisztus Anyaszentegyháza iránti szívélyes, önzetlen segítőkészségének. Hiszen a tábor rendelkezésére bocsátotta minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül a községi kultúrház jól felszerelt konyháját, valamint teremfoglalkozások és étkeztetés számára pedig az egész művelődési ház a legmegfelelőbb feltételeket biztosította. A helyi Pro Zerind Kulturális Egyesület pedig, mint minden ünnepi rendezvény alkalmával, úgy most is segítségünkre sietett, mégpedig úgy, hogy ifjaink étkeztetéséhez mindennemű evőeszközt biztosított. A helyi gyülekezet vezetői és hívei is szívélyes szeretettel tették magukévá e nemes ügyet, megérezve, hogy itt Isten dicsőségére és a református jövőnkért történik valami, hiszen az ifjúság a jövő magvetése. A főzés művészetében újra Szilágyi Erzsébet szakácsnő jeleskedett a tőle megszokott módon, kinek a konyhában segítségére volt a zerindi gyülekezet három presbiter asszonya, Higyed Erzsébet, Kiss Irma és Mészár Irénke, valamint Vass Enikő, Szilágyi Andrea, Erdődi Rózsika, Csáki Áppolónia, Dénes Erzsébet és mások. A helyi IKE tagjai a felszolgálásban segítettek. A tábor kiadásait az erdőháti gyülekezetek és a részt vevő ifjak anyagi támogatása biztosította. A zöldségféléket a zerindi gyülekezet hívei hordták össze.
A tábori rendezvény témája, vezérigéje János evangéliuma 1 részének 44 versében van megfogalmazva: Kövess engem! Ennek az igei üzenetnek a jegyében álltak elő a reggeli és esti áhítatok megtartására, Krisztus követésének útjára lelkesíteni az ifjakat, a következő lelkipásztorok: Dénes József helyi lelkipásztor tartotta a megnyitó áhítatot, majd este Lőrincz Lóránd vadászi, a továbbiakban Demeter Szilárd mezőbaji, Komlósi Szilvia teológus Feketegyarmati, Papp Csaba ifjúsági elnök szentleányi és Földesi Márta erdőgyaraki lelkipásztorok. A számbavétel után, megterített asztal mellett Módi József, az Aradi Egyházmegye esperese köszöntötte az ifjúságot és kért Isten áldását a tábor életére. Ezt követően Csáky Barna Zsombor, mint elszállásoló házigazda köszöntő szavai hangzottak el, aki ismertette az ifjúsággal a házi rendet, majd Filep Ferenc, az Erdőháti Szövetség elnökének köszöntő, buzdító szavai hangzottak el. Az első napon, az ebéd után került sor az ismerkedésre, csapatépítésre, bemutatkozásra. A szabadtéri programok a község megújított, megszépült központjának főterén és parkjában zajlottak. Nagy nyeremény volt a tábori rendezvények tekintetében Csáki Rozália személye, aki mint a székelyudvarhelyi Civitas Alapitvány Polgári Társadalomért Egyesület művelődésszervezője, valamint a Civil Fórum erdélyi társadalmi lapnak a főszerkesztője. A tábor szakszerű megszervezésében vállalt vezető szerepe mellett, a szabadtéri foglalkozások sokféle csoportos macska-egér játékok, sportjátékok, kötéllel és mérőléccel bemutatott csalafinta, egyensúlyozó gyakorlatok, ügyességi fogások által lopta be magát az ifjúság szívébe, felkeltve bennük a jóleső fáradtság érzetét. Ebben voltak segítségére az említett lapnak olvasószerkesztője, Jakab Zsuzsa és annak barátja, mint ifjak az ifjú életek között.
A szabadtéri foglalkozást a helyi település bemutatása követte, melyre a gyülekezet lelkipásztora Fazekas József nyugdíjas történelemtanárt kérte fel, aki értékes, érdekes előadásában kitért a falu történetére alapításától fogva, egészen napjainkig, kiemelve falunk büszkeségét mely vidéki szempontból egyedülálló az egész Kárpátmedencében: a képtárat. Előadásában újságcikkeket és a képtár támogatóinak magánleveleit, véleményezéseket is feltüntetve csodálatos képsorozatokat mutatott be. Előadás után megnyílt a képtár ajtaja és az ifjúság megtekinthette a gyönyörű és értékes festményeket. A legtöbb festmény az évenként megrendezett zerindi festőtáborban részt vevő művészektől származik. A képtár megalapításában oroszlán része volt Fazekas tanár úrnak is.
Az esti áhítatok alkalmával áttüzesedett lelkek minden este tábortűz mellé ülhettek a Csáky kúria kertjében, ahol a tűzmester a helyi gyülekezet gondnoka, Pap Sándor volt. A pattogó szikrák barátságosan világították meg a boldog tekinteteket, miközben szólt a gitár, a hegedű és szintetizátor és belezsongott a késő esti éjszakába az ifjú szívekből az Úrnak dalai, melyek, hisszük, ott pihentek el a mennyei Atya szerető szívén. Takarodó után Demeter Szilárd a fiú, és Földesi Márta a leány részen biztosította felügyeletével az éjszakai nyugodalom idejére is az illő rend tiszteletben tartását. A sátorozókat Módi esperes úr vette pártfogásába, megízlelvén ő maga is a sátori fekhelynek „kényelmes” voltát, valamint gyógyterápiás hatását a csontokra nézve. Máskülönben a tizenkét erdőháti gyülekezet lelkipásztorai mind megfordultak, felvigyáztak a táborban, kivétel az, aki elutazva volt.
A második napon a reggeli torna és áhítat után pankotai lelkész testvérünk Szász Zoltán előadására került sor, Járnál Vele? cím alatt. Az ifjúság nyelvén szóló, fiatalos lendülettel, a párbeszédes formát mutató, teljesen felszabadult légkört teremtő, ifjúságot megszólaltató előadás, több odaillő történettel fűszerezve tárta fel a Jézussal való járásnak és az Ő követésének buktatóit. Az előadó az isteni lényeg megértésének és megragadásának érdekében világi elemeket is felhasznált a filmek és a művészet világából, remekül aktualizálva az elméleti dolgokat.
Jézus nem csupán egy eszmény, akit követni kell, hanem élő személy, akivel járni lehet, és akit csak élő hittel lehet megragadni. Az előadást a csoportonkénti megbeszélés követte. A délutáni szabad, alternatív foglalkozás keretén belül a Krisztussal „járni akarók” Dénes Attila jóvoltából megtekinthették a Mindenható című filmet, melyet az előadó illusztrációként használt fel előadásában. Ugyanakkor a tábor tízes csoportokban megcsodálhatta a Szénási Ferenc otthonában felállított szövőszéket,” „osztovátát” szemlélhették a hagyományőrző család háziasszonya, Zsuzsa asszony által bemutatott szövési technikákat, valamint megtekinthették az általuk készített mézestészta-csodákat és a különböző, háziszőttesekből, kézimunkával kiművelt népi örökségeket, tipikusan zerindi régi terítőket, melyek mind egy gyönyörű, immár letűnőben lévő kor hajnaláról beszél az utókornak.
Ezt követően Módi Kinga ágyai nagytiszteletű asszony az origami rejtelmeibe vezette be a kultúrtermet betöltő ifjúságot, és a fürge, ügyes kezet és ujjakat igénylő kézimunkák biztosították a nem kevés örömöt nyújtó elfoglaltságot, melynek eredményei közszemlére lettek kitéve a kultúrtermet ékesítendő. A szabad foglalkozás rendjén a fiuk főleg a bőrgolyó rugdosásában lelték örömüket.
A nap másik kiemelkedő eseményének tárgya a zene és énektanulás volt. Ennek mesterei: a Demeter lelkészházaspár, Dénes Erzsébet, Földesi Márta és Komlósi Szilvia voltak, az utóbbi gitárral a kezében. A programban minden napon szerepelt többszöri alkalommal énektanulás és így ifjaink sok új énekkel gazdagodtak. Zenei téren Komlósi Szilviának, a feketegyarmati születésű teológusnőnek jutott a főszerep, aki a saját dalaiból készült, első CD lemezét is az ifjúság asztalára tette és szívére helyezte. Benne költőt is tisztelhetünk, hiszen dalainak szövegét is ő írta, ugyanakkor ő is dallamosította meg, és ez profi munka, nem is beszélve előadói tehetségéről, hiszen egy szál gitárral a kezében, önmagát kísérve adta elő szívből fakadó, az Úrról és az Úrnak szóló dalait, kivetítve a szövegeket, így a hallgatóság együtt énekelhetett vele. Meglátszik, hogy jóllehet ő a szerzője dalainak, de producere nem más, mint Jézus Krisztus, akinek követésére, a Vele való járásra elhívatottságot nyert. Saját dalai közül többet is megtanított a tábor növendékeinek és több dal előadásában segítségére volt nagyszerű zongorakíséretével Prentel Mihály, a helyi gyülekezet „volt” ifjúsági zenei vezetője és elnöke. Köszönet nekik. Az esti áhítat után, amit szintén Komlósi Szilvia tartott, az eső ellenére is felgyúlt a tábortűz, mintha csak az Illés kármeli csodaoltára kapott volna lángot, ami lényegében „távoltűz” is volt, hiszen az „ égi áldás” miatt csak távolról, a terasz biztos menedékéből lehetett benne gyönyörködni. Az utolsó tábori napon, a mostoha időjárás miatt a reggeli torna elmaradt, de a lelki és szellemi torna még igénybe vette az ifjúi szíveket és elméket, hiszen kezdetét vette a csoportonkénti kiértékelése a tábornak, máris a jövendő felé terelve a gondolatokat, hiszen Földesi Márta leleményessége és ötletessége folytán arra a kérdésre kellet feleletet adni, hogy ők jövőben hogyan szerveznének meg egy tábort? Mi az, amit még szívesen beillesztenének a tábori programba? Mi az, ami ebben a táborban igazán tetszett? Az így jól megtornásztatott lélek és szellem újraerősítője, katalizátora az együttlétet záró áhítatnak Igéje volt, szintén Földesi Márta tolmácsolásában: Ti vagytok a föld sója. (Mát.5:13.) Bár az ételben a só nagyon kevés százalékot képvisel, mégis a legfontosabb alkotóeleme, mivel nélküle ízetlen marad az étel. Nem ti lesztek, ti már azok vagytok. Az ünnepi ebéd után, amiből most sem maradt ki a vendéglátói szeretet sója, és a búcsúvétel után, hisszük, egy lélekben gazdagabb, evangéliumi örömben betelt, Krisztust követő ifjúi sereg utazik haza, hogy Isten nevének jó ízével a szájukban és szívükben a föld sója legyenek, az isteni szeretet mennyei ízét keverve az egyre inkább elízetlenkedő földi létünk ételébe bele.
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik anyagilag, szellemileg és lelkiekben, vagy kétkezi munkával járultak hozzá ahhoz, hogy ez a tábor létrejöhessen és minden ékes szép rendben mehessen végbe. Mindezért Istené legyen a dicsőség!
Dénes József,
nagyzerindi lelkipásztor