Világszerte a szakemberek komolyan veszik a hit és a gyógyítás kapcsolatát. Nemrég a Harvard Egyetem orvosi kara, a lelkiség és az egészség összefüggéseiről tanácskozott, és megállapították, hogy a vallásnak pozitív hatása van az egészségre, ezért felelőtlenség lenne a lelki szempontokat kizárni a kórházakból és az orvosi rendelőkből. Statisztikai felmérések bizonyítják, hogy a világ technikailag és tudományosan legmagasabb szinten álló államában, Amerikában, az emberek döntő többsége hisz abban, ami megfoghatatlan, természetfeletti, de szerves része az életének. A közvélemény-kutatók szerint, az USA-ban az emberek 82%-a hisz abban, hogy imájának gyógyító ereje van, és csak 13%-a tagadja ezt. A megkérdezettek 77%-a úgy gondolja , hogy Isten közvetlenül is beavatkozik a súlyosan beteg ember sorsába, jóra fordítva azt, és csak 18%-a nem hisz ebben. Az adatok szerint a felmérésben résztvevők 73%-a érzi úgy, hogy ha más imádkozik érte, az segít a gyógyulásban és nagyon pozitív hatása van, ha az orvos együtt imádkozik a páciensével (ha a beteg azt kívánja).
Tudományosan alátámasztott tény (már Selye János is tanulmányozta és igazolta), hogy a frusztrációk, a depresszió, a tartós negatív stresszhelyzetek csökkentik a szervezetünk védekező képességét, az immunrendszer működését, ami krónikus, vagy daganatos betegségek kialakulását okozhatja. Ha a beteg hiszi, hogy meggyógyul, az pozitíven befolyásolja állapotát, de ha úgy viszonyul a helyzethez, hogy semmi és senki nem segíthet rajta, és feladja a küzdelmet, az nagyon végzetes lehet számára. A gyógyulásért mondott ima – ha hittel és meggyőződéssel mondják –, jó hatással van az idegrendszerre, ösztönzi az immunrendszerét a szenvedőnek, és segít a betegség leküzdésében. Elfogadott elv, hogy az orvosnak a pácienst, mint személyt kell kezelnie, nem pedig mint szövetek, sejtek összességét. Ismernie kell a betegét, tudnia kell, milyen tényezők fontosak az életben a beteg számára, és a vallás, a lelkiség nagyon sok esetben ezek közzé tartozik, ezért nagyon hasznos, ha az orvos kapcsolatban áll a kórházi lelkésszel, és kicseréli vele tapasztalatait. Az orvosba és gyógykezelésbe vetett hit és a beteg vallásos hite nem mond ellent egymásnak, az eredményes beavatkozás sikeréből semmit sem von le, ha az istenfélő a gyógyulást Isten jóságának tulajdonítja. Napjainkban még nincs teljes mértékben feltárva a hit hatásmechanizmusa az orvoslásban, de bizonyított, hogy a rendszeresen templomba járók általában magasabb életkort élnek meg, igaz, hogy azok többnyire egészségesebb módon élnek. Az is tapasztalható, hogy a csoportosan végzett ima valamiféle szeretet-áramlást hoz létre a résztvevők között, aminek azonnali jótékony, erősítő, vigasztaló hatása van, és előnyösen befolyásolja az idegrendszer működését, javítja az immunreakciót, lassítja a szívműködést, csökkenti a vérnyomást, feloldja a stresszt.
A betegség és vallás rosszul értelmezett összekapcsolásának negatív következményei is lehetnek. Vezethet bizonyos fatalizmushoz olyan formában, hogy a beteg az Isten gyógyító erejébe vetett hite miatt nem tartja be az orvosi előírásokat, nem használja a felírt gyógyszereket, mások nem folytatják a kezelést azzal az elgondolással, hogy az isteni akaratot úgysem tudják megváltoztatni, és inkább beletörődnek a szenvedésbe, azt a Teremtő büntetésének tekintik. Egyes szekták vallási törvényei tiltják a vérátömlesztést, a védőoltásokat, vagy különböző orvosi beavatkozásokat, és ezek veszélyeztetik az egészséget, sőt sok esetben az életet is, elmulasztva az időbeli hatásos gyógykezelést.
Napjainkban, az orvos csak kevés időt tud szánni a betegére, a diagnózist a technikai fejlődés, a modern laboratóriumi eljárások nagyban elősegítik, sok esetben a gyógyító számára a terápia meghatározása, eldöntése, alkalmazása marad. A betegnek azonban szüksége van arra az együttérzésre, amit az orvos emberként tud nyújtani neki, és ezt a modern kivizsgálási eszközök nem tudják helyettesíteni. A hit, az életcél, az életfeladat szintén véd a stressz okozta káros hatásoktól, és ebben nagy szerepe van a gyógyítók közvetlen, bensőséges kapcsolatának a beteggel. Ha valaki rendelkezik életcéllal (bármi legyen is az), ha van elképzelése arról, hogy miért van a világon, és melyek a fontos dolgok az életében, akkor erősíti azt az érzést, hogy az illetőnek ellenőrzése van az események fölött, amelyek így kevesebb stresszt okoznak. A sikeres gyógyítás szempontjából fontos, hogy a beteg bensőséges kapcsolatot alakítson ki az orvosával, és vallásos hite mellet legyen meggyőződve, hogy a korszerű orvostudomány eszközei az egészségének helyreállítását szolgálják.
Dr. Vajda Sándor, főorvos