„… közülünk származik fejedelme, közülünk kerül ki uralkodója…”
Jeremiás 30, 18–22
Kedves testvéreim! Újra elérkezett az advent, a várakozás ideje. Hogy kit várunk, az minden hívő ember előtt világos. Azt a Jézus Krisztust, aki az Úr nevében, az Ő küldötteként jön, azért, hogy amint Ő maga fogalmazta meg eljövetele célját: megkeresse és megtartsa az elveszetett (Lukács 19, 10), hogy életét adja váltságul sokakért (Máté 20, 28). A benne hívőknek, a gyülekezetnek, melynek tagjai mi vagyunk életet és örök életet ajándékozzon. Miért várjuk? Hogy bűneink fogságából megszabadítson, az Atya gyermekeivé tegyen, hogy életünket jóra fordítsa, tartalmassá és értelmessé tegye, végül pedig hervadatlan koronával koronázza meg.
Tudjuk, hogy Ő már eljött, és velünk is van, azért mégis várjuk. Várjuk azért is, hogy életünk sokféle bajaiból kiszabadítson, sebeinket bekötözze, gondjainkat megoldja. Mindennapi harcainkban győzelemre vezessen, megnyugvást, békét, örömöt adjon aggodalmaskodó, nyugtalan és vergődő szívünknek, végül pedig hazavessen az Ő dicsőséges országába, örökké tartó nyugalmába.
A fenti Ige egy csodálatos „ígéret”, melyet Isten a fogságban szenvedő népének adott. A próféta által adta tudtukra. De jó volt hallaniuk, és jó hallanunk nekünk is, akik a bűnnek ilyen-olyan fogságában, megkötözöttségében szenvedünk! Fogadjuk örömmel és hálás szívvel Urunk drága ígéreteit. Fogadjuk abban a sorrendben, ahogy az Igében van. Először is azt ígéri: Életeteket jóra fordítom. Ami most rossz, ami nem kívánatos, ami félelmet, fájdalmat és szenvedést jelent neked, amiért nem tudsz felszabadultan élni és örülni, az mind elmúlik, az mind jóra fordul. Ne félj hát, csak higgy! Akik az Urat szeretik, azoknak minden javukra válik. Az Úr mindent jóvátesz. Amit megevett, elpusztított a „sáska”, azt kipótolja az isteni ingyen kegyelem.
Felépülsz, mert én felépítelek, mondja az Úr. Ahogy egy nagy betegségből a beteg, amint egy megviselt rab fogsága után, ahogy a szülő asszony a szülés után, ahogy a csontig soványodott és lerongyosodott tékozló fiú hazaérkezése után – és a sort lehetne folytatni – felépültek, úgy épülsz fel te is. Mi ennek az alapja? Az Úr maga, az Ő Igéje, mely szájából származik. Tovább folytatódnak az ígéretek: Megszaporítlak, és nem fogysz el. A megfogyatkozó családokat, a kihalt utcákat ismét vigadozó és játszadozó gyermekek, és a kapu előtt ülő idősek töltik be. Nem fogysz el! Megmaradást és állandóságot biztosít az Úr. Azt is mondja: nem leszel többé lenézett, kitaszított, elhanyagolt, senki senkije, hanem megbecsült, értékes leszel, Neki is, és az embereknek is. Megáld és áldássá tesz mindenki számára. Felértékelődsz, hasznos leszel és örömmel pihennek meg árnyékodban, mivel felüdítő lesz közösséged; fiaid, unokáid és gyülekezeted számára, amely szilárdan fog állani, mint a Sion hegye.
Kedves testvéreim! Ki fogja mindezeket megcselekedni? Az Úr, az Isten. Ki által? Az által, aki az Atyától származik, de aki közülünk való, hozzánk hasonló. Nem emberek találmánya, nem is az egyházé, Akit mi is kitárt szívvel, örömmel várunk. Várjuk, és hittel befogadjuk, leszállunk a trónról, átadjuk Neki a helyet, és megkérjük, hogy legyen életünk Ura, örökös Királya. Egyben megígérjük, hogy engedelmes alattvalói, szolgái, nevének hordozói, dicsőségének terjesztői leszünk örömmel és örökké. Számíthat ránk, népére, ahogy mi is Őreá, szerető Istenünkre. Befejezésül, Urunk kérünk, hogy kegyelmed legyen örökké velünk, gazdag áldásod rajtunk, szeretteinken és népeinken.
Áldott, boldog adventet kívánok minden testvéremnek, szeretteiknek és a jóakaratú embereknek. Szívemből és szeretettel,
Józsa Ferencz, lelkipásztor